A halálból tért vissza a kanadai színészlegenda, Donald Sutherland

Noha az amerikai mozi legendájaként tartjuk számon, Donald Sutherland eredetileg kanadai. Donald McNichol Sutherland néven a kanadai New Brunswick tartomány Saint John nevű városában született 1935. július 17-én.

Az egyik dédnagymamája harmadunokatestvére volt az Egyesült Államok 1877-1881. közötti elnökének, Rutherford B. Hayes-nek.

192 centiméteres magasságával rendszerint kiemelkedik a színésztársak közül. Ennek kompenzálására fejlesztette ki azt a szokását, hogy a szemtől szembeni párbeszédes jeleneteit rendszerint rogyasztott lábakkal játssza végig.

Későn döntötte el, hogy a színészetnek szenteli az életét. Előtte dolgozott rádiós dj-ként és mérnöki diplomát is szerzett a torontói egyetemen.

A befutáshoz természetesen az Egyesült Államokba kellett költöznie, és egy véletlen is a segítéségére sietett. A piszkos tizenkettő című háborús klasszikusban úgy kapott szerepet, hogy az eredetileg szerződtetett színész az utolsó pillanatban lemondta a munkát. A karakterének pedig a forgatókönyv szerint nem is lett volna szövege a filmben, de Sutherland lelkesedése és képességei meggyőzték a rendezőt, hogy átírják a jeleneteit. A piszkos tizenkettő révén végre ismert lett, majd néhány éven belül két másik háborús film, a M.A.S.H. és a Kelly hősei végleg sztárrá tették.

1976-ban két filmmel is kirándulást tett az európai, közelebbről az itáliai filmművészetbe. Bernardo Bertolucci történelmi filmeposzában, a Huszadik században egy Attila nevű kegyetlen fasisztavezért játszott el, Federico Fellini stilizált életrajzi filmjében pedig a történelem leghíresebb nőcsábászát, Giacomo Casanovát.

Háromszor nősült, ebből az első két házassága rövid ideig, hét illetve négy évig tartott. A harmadik frigy viszont annál jobban sikerült, hiszen már 1972 óta tart Francine Racette kanadai színésznővel.

A házasságaiból öt gyermeke született, akik közül kettőt is olyan filmrendezők után nevezett el, akikkel nagyon szeretett együtt dolgozni. Kiefer Sutherland a keresztnevét Warren Kiefer után kapta, aki Donald élete első mozifilmjét rendezte, Roeg Sutherland pedig Nicolas Roeg után, akinek a papa az egyik legemlékezetesebb szerepét köszönhette a Ne nézz vissza! című filmtörténeti jelentőségű remekműben.

A gyerekei és unokái közül többen is színészi pályára léptek, messze legismertebb Kiefer Sutherland lett közülük. Vele három alkalommal játszott együtt, a Gengszterpapa, Forsaken és Ha ölni kell című filmek közül utóbbiban ráadásul egymás ellenfeleit alakították.

Nagy rajongója a 24 című sorozatnak, ami Kiefer fia leghíresebb alakítását hozta el (a titkosügynök Jack Bauer szerepében), egy epizódot sem hagyott ki belőle. Ugyanakkor visszautasította a felkérést, hogy a hatodik évadban játssza el Jack Bauer apját.

A sáska napja című 1975-ös filmben egy Homer Simpson nevű karaktert játszott. A közel másfél évtizeddel később induló animációs kultsorozat, a Simpson család főhősét ugyanígy hívják, és Donald Sutherland egy epizódjában elvállalt egy vendégszerepet is.

1979-ben olyan súlyos agyhártyagyulladást kapott, hogy egy rövid ideig a klinikai halál állapotába került, és a saját bevallása szerint testen kívüli élményt élt át.

Szereti úgy forgatni a filmjeit, hogy a nyitójelenetet veszik fel legutoljára. Szerinte ugyanis a forgatás végére alakul ki igazán a film hangneme, amit pedig tanácsos már a film elején átadni a nézőknek.

A kedvenc filmje a Charles Dickens regényéből készült klasszikus adaptáció, az 1946-os Szép remények.

Azon kevés színészlegenda közé tartozik, akiket még csak nem is jelöltek soha Oscar-díjra. 2018-ban az amerikai Filmakadémia ezt az adósságát egy tiszteletbeli életmű-Oscarral igyekezett pótolni.