Pesti mesék - A pályaudvarok elnevezéseinek története

Valószínűleg mindenkinek eszébe jutott már legalább egyszer a kérdés, miért is pont ez a neve a budapesti pályaudvaroknak. Hisz logikus magyarázat első körben nehezen található rá – ha például a fekvésükből indulunk ki, akkor a térképre nézve azt látjuk, hogy a Nyugati pályaudvar leginkább északra, a Déli nyugatra helyezkedik el a többiekhez képest, egyedül a Keleti pozíciója stimmel(ne) keleten. Esetleg az lenne a megfejtés, hogy milyen irányba indulnak egy-egy pályaudvarról a vonatok? Ez a Déli esetében még csak-csak helytálló, de a Keletiből elsősorban nyugatra és délkeletre, míg a Nyugatiból északra és keletre tudunk utazni. A megoldást (részben) máshol kell keresnünk, és közben meg kell állapítanunk, hogy cseppet sem következetes metódus nyomán kapták a nevüket pályaudvaraink.

Az első magyarországi vasútvonalat 1846-ban avatták fel, Pest és Vác között utazhatott rajta az úri közönség. A vonatok Vácra, majd a később kiépülő többi vonal irányába is a Pesti indóházból indultak, ez volt tehát az első fővárosi pályaudvar. A folyamatosan növekvő forgalom azonban rövidesen egy új, nagyobb pályaudvart igényelt, és Pesti indóházat az 1870-es években kibővítették-újjáépítették, már a kiépülő Nagykörúthoz igazítva, ugyanis épp annak nyomvonalán feküdt. 1877-ben avatták fel az így elkészült Budapesti pályaudvart, amely aztán 1891-ben, a Magyar Királyi Államvasutak (a MÁV jogelődje) tulajdonába kerülve kapott új nevet. Nyugati pályaudvar lett belőle annak nyomán, hogy ekkoriban innen indultak a járatok Nyugat-Európa, legfőképp Bécs és Párizs felé.

1859 és 1861 között épült meg a Vérmező mellett az a pályaudvar, ami nem is elsősorban a személyszállításban, mint inkább a kor gazdasági-kereskedelmi életében játszott fontos szerepet. Eleinte Budai állomásnak hívták, és ezen keresztül bonyolódott le a hazai gabonakereskedelem jelentős hányada, összekötve a fővárost az Adriával, főként az ekkor még Magyarországhoz tartozó Fiume kikötőjével. Az állomást 1873-ban keresztelték át Déli pályaudvarrá, a nevét pedig onnan kapta, hogy a Déli vasúttársaság építtette, illetve tartotta fenn – de mivel a Déli vasúttársaság pedig onnan kapta a nevét, hogy a déli égtáj felé orientálódott, áttételesen az útirányos megfejtés is érvényes.

Budapest legnagyobb pályaudvarát 1884-ben avatták fel, és a neki szánt funkcióra utalva a Központi pályaudvar nevet kapta. Érdekesség, hogy eredetileg a Nagykörút és a Rákóczi (akkoriban Kerepesi) út találkozásánál tervezték megépíteni (azaz a mai Blaha Lujza térnél), de elhúzódott a megvalósítása, addigra már túlságosan kiépült a környék, így néhány sarokkal kijjebb valósult meg. A mai nevét pedig 1892-ben, szintén a Magyar Királyi Államvasutakhoz történő csatlakozásával kapta meg: Keleti pályaudvar lett belőle, mivel ekkoriban innen indultak a vonatok a Balkán és Erdély felé.

Szintén gyakori kérdés a budapesti pályaudvarok kapcsán, hogy ha van Nyugati, Déli és Keleti, akkor miért nincs Északi is? Ha ránézünk Magyarország térképére, rögtön érthetővé válik a megfejtés: Budapesttől nyugatra, délre és keletre terül el az ország nagy része, tőle északra már jóval kevesebb terület található. Persze ez nem volt mindig így, és a Trianon előtti Magyarországon létezett külön a vonatkozó irányú forgalommal foglalkozó Északi Vasúttársaság is, ami saját pályaudvart is épített. Ezt azonban sosem hívták Északi pályaudvarnak, mert a helyét adó városrész nyomán mindenki Józsefvárosi pályaudvarként emlegette. Ezen a néven létezett aztán később még évtizedeken át, noha egykori jelentőségét elvesztette, majd 2005-ben végleg be is zárt.