Pesti mesék – a Nagykörút neveinek és történetének nyomában

Először tisztázzuk, mi is pontosan az a Nagykörút! Hivatalosan ugyanis nem létezik ilyen közterület, de a pesti népnyelv a kezdetektől így emlegeti a Margit híd pesti hídfőjétől a Petőfi híd pesti hídfőjéig érő útgyűrűt, amelyet sorrendben a Szent István körút, a Teréz körút, az Erzsébet körút, a József körút és a Ferenc körút alkot egymásba folyva.

Pest városa a 19. század közepére nőtt akkorára, hogy már túlnőtt a körút mai nyomvonalán. Az új városrészek építkezéseit ennek megfelelően a sugárirányú új utcák határozták meg, mint például a Király utca, az Üllői vagy a Váci út. Ezek között azonban nehézkes volt az átjárás a sűrű és tervezetlen beépítések miatt. Ekkor merült fel az említett utcákra keresztirányú, impozáns nagyvárosi körút létrehozásának terve, aminek a nyomvonalát a természeti adottságok is meghatározták, mivel

Épp ebből az adottságból kiindulva egy darabig az is komoly lehetőségként állt fent, hogy Reitter Ferenc mérnök tervei nyomán nem körút, hanem körcsatorna épül meg, amolyan velencei módra.

A tervek szerint 12 híd ívelt volna át a csatornán, melyet mindkét végén zsilipkapukkal választottak volna el a Duna fő medrétől. Végül a csatorna terve túl drágának bizonyult, de a nyomvonal megmaradt az immár utcaként elgondolt Nagykörút számára, amelynek megépítéséről 1871-ben fogadott el határozatot a főváros. A munkálatok rögtön el is kezdődtek, és bár az északi területeken főleg beépítetlen telkeken indulhattak el az építkezések, máshol jelentős bontásokat kellett végrehajtani.

Az 1873-as pénzügyi válság jelentősen lelassította az építkezéseket, és az első 12 év alatt mindössze 23 épület lett kész, köztük a Nyugati pályaudvar és a Népszínház (amely a mai Blaha Lujza téren állt, és később a metróépítés áldozata lett). 1884-ben elfogadtak egy építkezések elősegítését célzó törvényt, és ettől kezdve felgyorsultak az események, a tempót pedig később tovább fokozta a milleniumi ünnepségek közeledte. Az 1896-os ünnepségek idejére már több mint 200 épület állt a Nagykörút két oldalán, köztük olyan emblematikus alkotásokkal, mint a Vígszínház, a New York palota, vagy a Royal szálló. Az összes foghíjtelek azonban csak 1906-ra tűnt el, így ekkorra tekinthető teljesnek a Nagykörút kiépülése.

A Nagykörút egyes szakaszait azokról a városrészekről nevezték el, amelyeken keresztülhaladtak. A városrészek neveit pedig a Habsburg uralkodói család tagjainak keresztnevei adták. Így a Nagykörút felavatásakor a Lipót körúton, a Teréz körúton, az Erzsébet körúton, a József és Ferenc körutakon haladhattak a pestiek. A Lipót körútból 1937 után lett (Szent) István körút, illetve még egy névváltozás része a Nagykörút történelmének: 1950 és 1990 között a mai Teréz és Erzsébet körutak szakaszát Lenin körútnak hívták.

A második világháborúban és az 1956-os forradalom idején a Nagykörút épületei közül sok megsérült és összedőlt, a szocializmus idején pedig a legtöbbször nem az eredeti állapotukban állították helyre őket, vagy modern épületek kerültek a helyükre. A Nagykörút képéhez mindig elkerülhetetlenül hozzátartozott a villamos is. Már 1887-ben megindult a 6-os járat a Nyugati tér és a Király utca között, ma pedig a 4-es és 6-os villamosok vonala Európa legforgalmasabbja, napi 200 ezer utassal.