Pesti mesék: a Váci utca nevének és történetének nyomában

Forrás: Fortepan -
Pesti mesék Váci utca
Pest városának egyik legrégebbi közterülete, hívták Fő és Tyúk utcának is, egy kapuról kapta a mai nevét, és volt idő, amikor egy óriás vigyázott rá a magasból. A fogalommá vált Váci utca ma is a főváros legismertebb sétálóutcája, mi pedig alaposan utánajártunk a történetének.

A régi híre és fontossága talán már némileg megkopott, de a Váci utca neve még most is fogalom. A szocialista évtizedek végén egyértelműen az ország legelegánsabb utcája volt, drága és menő, egy darabka Nyugatot képviselő üzletekkel, itt korzózni és vásárolni státuszszimbólumnak számított.

Ha manapság már nem is itt találhatók az ország legdrágább és legmenőbb helyei, de a Váci utca még így is Budapest legismertebb sétálóutcája, ami ráadásul gyönyörű épületek között, a Dunától egy lépésre halad, így turisták és helybeliek egyaránt közkedvelt útvonala.

Váci utca, Piarista tömb a Szabad sajtó út felől nézve Forrás: Fortepan/Kotnyek Antal

Nézzük az alapadatokat! A Váci utca 1,2 kilométer hosszú, észak-déli irányban húzódva a Vörösmarty teret köti össze a Vámház körúttal, miközben körülbelül a felénél az Erzsébet hídra felvezető Szabadsajtó út vágja két elkülönülő szakaszra. Az utca tehát nagyjából a Kiskörút legészakibb és legdélibb pontja között húzódik, és ha tudjuk azt, hogy a középkorban a mai Kiskörút nyomvonalán húzódott Pest városfala, vagyis gyakorlatilag az egész város ezen belül feküdt, akkor észlelhetjük, ez az utca milyen régi, és milyen fontosságú főútvonal lehetett akkoriban. Pest városfalához pedig városkapuk is tartoztak, északon a Váci, délen a Belgrádi (nyilván az adott városokba induló útvonalakra utalva) – előbbi kapuról kapta mai nevét a Váci utca. De mielőtt ez hivatalosan is megtörtént volna, még sok más néven is hívták az évszázadok során.

A török hódoltság idején például az északi szakasza környékét Bécsi út mahallénak, a délit Nagy utca mahallénak nevezték (a mahallé török közigazgatási egység, kis városrésznek felel meg). Ekkor még nagyrészt csak faházak álltak itt. Buda (és Pest) 1686-os felszabadítását követően a terület romokban állt, és I. Lipót császár Bécsből irányította az újjáépítését. Így talán érthető, miért épp Lipót utca lett ekkor a mai Váci utca neve.

Az 1750-es évektől viszont már hivatkoztak rá Váci utcaként, de egyes szakaszai még más neveket is viseltek. Így a mai Vörösmarty tér és a Piarista köz közötti szakaszát Fő utcának hívták, nem függetlenül a róla közvetlenül a Duna felé nyíló Fő tértől (vagy később Városház tértől), amin a korabeli városháza állt, és ami körülbelül a mai Március 15. tér helyén volt található. A középső szakasza Rózsa
utca néven is futott, a déli pedig a 19. században például a Tyúk utca nevet viselte.

Váci utca a mai Március 15. tér felől dél felé nézve, háttérben az Angolkisasszonyok temploma, előtérben az ekkori Rózsa tér Forrás: Fortepan

A 19. század elejétől kezdett az is kialakulni, hogy a Váci utca képét és hírét az itt nyíló elegáns boltok és virágzó üzletek kezdték el meghatározni. Ezek egyike volt a Szent Kristóf patika, aminek bejárata felett, a saroképület párkányán egy óriási szobrot avattak fel 1833-ban. A több mint 3 méteres szobor Szent Kristófot ábrázolta, és egyben a gyógyszertár cégéréül is szolgált.

Hamarosan afféle helyi nevezetesség vált belőle, sőt egy időben a szobor nyomán „Nagy Kristófnak" nevezték a pesti szlengben a szokatlanul magasra nőtt embereket. A szobor közel nyolc évtizeden át őrizte a Váci utcát a magasból, majd az épület bontásával átkerült a városháza udvarára. Budapest második világháborús ostromakor nagyrészt megsemmisült, egyedül Szent Kristóf feje és a kis Jézus torzója maradt meg belőle, melyek jelenleg a Kiscelli Múzeum gyűjteményében tekinthetők meg.

Ez lett a főváros első sétálóutcája is, az Erzsébet hídtól északra húzódó szakaszát 1964-ben zárták le minden más forgalom elől Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára Városrendezési és Építészeti Osztályának fényképei

A Váci utca 1899 óta viseli hivatalosan is ezt a nevet, amikor az ezen a szakaszon található közterületeket összevonták.

Ez lett a főváros első sétálóutcája is, az Erzsébet hídtól északra húzódó szakaszát 1964-ben zárták le minden más forgalom elől, így kiemelt státuszú hellyé és fogalommá. A déli szakasza csak jóval később, 1996-ban épült át szintén gyalogos övezetté. Az utca a mai képét pedig 2013-ban nyerte el egy nagyszabású felújítás során.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.