Jászai Mari nem mondhatta, hogy unalmas életet kapott

Jászai Mari eredeti neve Krippel Mária, amelyet a későbbi színésznő olyannyira gyűlölt, hogy még az anyakönyvi kivonatából is eltűntette. A Krippel ugyanis „nyomorékot" jelent, így nem is csoda, ha nem szívesen viselte volna ezt a nevet élete végéig. De nem csupán a neve miatti szégyen jellemezte fiatal éveit. Édesanyja korán meghalt, apja pedig – a megtermett ács, később házmester – bár sokat dolgozott, hogy eltartsa nyolc gyermekét, a szigornak is igen nagy híve volt.

amellyel a dacos természetű Mari valószínűleg sokszor találkozhatott.

A család ötödik gyermekét hamar szolgálni küldték: az évek során volt cseléd és pesztra is, majd markotányosnőnek állt, aki a hadsereget követve ellátta a katonákat a szükséges dolgokkal. Tizenhat évesen megtapasztalta milyen is egy csata, amikor hirtelen egy ütközetben találta magát, ahol derekasan ápolta a sebesülteket. Bár helytállásáért írásos elismerést és pénzjutalmat kapott, állítólag egyben nagy árat is fizetett érte, mert egy osztrák katona megerőszakolta - sőt akár több ilyen eset is történthetett...

Az igazi hivatás

Ezt követően kis időre hazament a szülői házba, de nem kellett sok idő, hogy ismét a kezébe vegye a saját sorsát. Székesfehérvárra szökött és Hubay Gusztáv társulatában - ma úgy mondanánk - statisztált. Csakhamar Budapesten találta magát, ahol

Még férjével együtt szerződtek Kolozsvárra, ahol 1972-ig dolgozott és ahol magának kellett a fellépőruháit biztosítania.
1972-ben lett a Nemzeti Színház tagja és egy röpke évet leszámítva, nem is játszott ezután máshol.

A válást követően, többé nem ment férjhez, bár férfiakból nem volt hiány az életében. Viszony fűzte többek között Feszty Árpádhoz, Reviczky Gyulához, Szomory Dezsőhöz és egy orvoshoz is, Plesch Jánoshoz.