Pesti mesék: miért épp Gazdagrét lett a Szomszédokból ismert lakótelep neve?

Gazdagrét egyszerre régi városrész és teljesen új is. Mai formájában igazából csak az 1980-as évek óta létezik, amikor megépült itt a ma is álló lakótelep, és ezáltal úgy igazán benépesült a környék. De a 11. kerület, azaz Újbuda egyik részét alkotó, a budai hegyek lábánál fekvő (több utcája is a közeli hegyekről kapta a nevét) városrész neve a 19. században született, és minden jel arra mutat, hogy az őskor óta itt folyamatosan éltek emberek.

Épp a lakótelep építésekor kerültek elő itt a földből olyan régészeti leletek, amik alapján már az őskorban is főztek itt edényben emberek, és már a római korban is temetkeztek errefelé. A középkorban a pécsváradi apátság birtoka volt a terület, erről korabeli oklevelek tanúskodnak. Persze ekkoriban még semmi köze nem volt Buda városához, korabeli léptékkel messze is feküdt tőle. A ma már nem létező Nevegy nevű településhez tartozott, és Károly Róbert uralkodása idején még pereskedés is zajlott érte az említett apátság és a település között. Hogy miért volt érte érdemes pereskedni? Mert gazdag mezőgazdasági területnek számított, elsősorban szőlősök és gyümölcsösök feküdtek itt.

Noha egészen a 20. század második feléig inkább számított agrár-, mint lakóterületnek, Gazdagrét legrégebbi nevezetessége 1761-ből származik. Ez a barokk stílusú Szentháromság-szobor, ami ma a Törökbálinti út, a Gazdagréti út és az Irhás árok találkozásánál fekszik, és évszázadok óta áll ugyanitt, csak épp korábban erre nem panelházak közötti betonút, hanem szőlők közötti földutak húzódtak. De hogy került akkor ide egy ennyire impozáns szoborkompozíció? A hagyomány szerint egy sváb szőlősgazdát a lovával és a kocsijával együtt magával sodort egy hirtelen támadt nyári zivatartól megáradó víz, miközben az Irhás árokban dolgozott. A Törökbálinti útnál lévő pallónál fennakadva menekült meg, és ezért hálából egy fogadalmi szobrot emeltetett a csodás túlélése helyén.

Gazdagrét neve 1847-ben született meg, amikor a környéken szőlőbirtokokokkal rendelkező Döbrentei Gábor dűlőkeresztelőjét tartották. A korábban a köznyelvben már elterjedt német Reiche Ried elnevezés magyar tükörfordításából jött ki a Gazdagrét, és hogy miért gazdag? Mert a környék mikroklímája hűvösebb, csapadékosabb, mint például a budapesti belvárosé, a Dunántúl felől érkező csapadék gyakran itt csapódik le, ez pedig a megfelelő, ezt kedvelő gyümölcsök termesztésével nagyon gazdag termést tudott hozni.

Lakóépületekkel csak a 20. században kezdett benépesülni a környék, a Gazdagréti út például 1930-ban kapta meg a nevét, és ekkoriban már állt mellette néhány családi ház. Úgy igazán viszont csak az 1980-as években született meg ez a városrész, a szocializmusban oly jellemző külvárosi lakótelepépítés révén. 1983-ban kezdődött itt meg az építkezés a győri házgyár elemeivel (ezért hasonlít annyira egymásra Gazdagrét és a győri Marcalváros képe), 1984 márciusában adták át az első lakást, és 1989-ben lett kész teljesen a lakótelep.

Az új városrész létrejötte, az új házakba beköltöző rengeteg különféle ember lett a Szomszédok teleregény ihletője, ami a kor legnépszerűbb hazai tévésorozatként aztán az egész országgal megismertette Gazdagrét nevét. A sorozatot 1987-től egészen 1999-ig forgatták itt. Talán épp a Szomszédok miatt, talán a szép fekvése és kedvező körülményei révén, de egy 2010-es felmérés szerint Gazdagrét a legkedvezőbb megítélésű lakótelep egész Budapesten. A városrész legutóbb pedig akkor került a hírekbe, amikor kiderült: még a vaddisznók is szeretnek errefelé sétálni.

A Pesti mesék cikksorozat további részeit itt találod.