Őrültséget tettetve jutott be egy elmegyógyintézetbe - 100 éve halt meg Nellie Bly, az első női oknyomozó riporter

Elizabeth Jane Cochran néven 1864. május 5-én született Pittsburgh közelében. Apja egy malomban dolgozott, amelyet később megvásárolt, majd földeket vett, vállalkozásokba fogott, és végül a városkát róla nevezték el Cochran's Millsnek. Elizabeth a második házasságából született, és gyerekkorában Pinkynek becézték, mert előszeretettel viselt rózsaszín ruhákat. Apja halála után a népes család szűkös körülmények közé került, anyja újra férjhez ment, de a férfi brutalitása miatt a házasság válással végződött.

Sanyarú helyzetük miatt Elizabethnek 15 évesen abba kellett hagynia az iskolát, de egy évvel később már újságírónak mondhatta magát. A dolog előzménye az volt, hogy a Pittsburgh Dispatch című lapban megjelent egy cikk, amely azt taglalta, hogy a nőknek a gyereknevelésen és háztartáson kívül nincs más dolguk: ezen annyira felbőszült, hogy szenvedélyes olvasói levelet küldött a szerkesztőségbe. A főszerkesztő nem vette zokon a dolgot, sőt meglátta írói tehetségét és munkát ajánlott neki, Elizabeth ekkor vette fel a Nellie Bly álnevet egy hasonló című népszerű dalocska után.
Kezdetben úgynevezett tipikus női témákról kellett írnia (divat, társasági élet), ám őt jobban érdekelték a női lét árnyoldalai, és lányanyákkal, prostituáltakkal, kizsákmányolt munkásnőkkel készített interjúkat. 1885-ben elérte, hogy a lap fél évre kiküldje tudósítónak Mexikóba, az ottani emberek életéről, szokásairól, a szegénységről, a korrupcióról írt cikkei később Hat hónap Mexikóban címmel könyv alakban is megjelentek.

Hazatérése után megelégelte a Dispatchnál kapott feladatokat, és 1887-ben New Yorkba költözött. Több hónap sikertelen álláskeresés után Joseph Pulitzer lapja, a New York World alkalmazta, miután Nellie felajánlotta: őrültséget tettetve bejut a Blackwell-szigeti női elmegyógyintézetbe, és leleplező cikket ír az ott uralkodó, rettentő állapotokról. Tükör előtt gyakorolta be a hol réveteg, hol paranoiás arckifejezést, majd legócskább ruhájában addig bolyongott az utcákon, amíg sikerült felvetetnie magát egy szegény nőknek fenntartott otthonba. Itt felettébb zaklatottan bizonygatta, hogy lakótársai mind őrültek, és elérte, hogy a rendőrségre, majd onnan orvosi kivizsgálásra küldték, ahol tébolyultnak nyilvánították és a Blackwell-szigetre szállították.

Az ott eltöltött tíz nap alatt a legrosszabb rémálomba illő dolgokat tapasztalta: az étel moslékhoz volt hasonló, hideg és kosz volt mindenütt, a betegeket olykor kíméletlenül bántalmazták, lényegében emberszámba sem vették őket. Tíz nap után Pulitzer közbenjárására elengedték, a hatalmas szenzációt keltő oknyomozó riport megjelenése után a város azonnal intézkedett a helyzet javítására. A cikk később könyv alakban is megjelent, Tíz nap az őrültekházában címmel. Bly a szó szerint őrült vállalkozásával szerzett hírnevét néhány évvel később arra használta fel, hogy exkluzív interjút készíthessen az elmegyógyintézetben az őrültnek nyilvánított sorozatgyilkos Lizzie Halliday-jel, akit az első nőként ítéltek villamosszék általi halálra (ezt később életfogytiglanra változtatták.)

Ezután azt vette a fejébe, hogy Verne Nyolcvan nap alatt a Föld körül című regényének hőséhez hasonlóan ő is ennyi idő alatt utazza körbe a glóbuszt. A lap vezetőségének tetszett az ötlet, igaz, ők egy férfit gondoltak útnak indítani, és Bly-nak egy évébe telt meggyőznie őket, hogy ő a legalkalmasabb személy erre a kalandra. 1889. november 14-én fel is szállt az Augusta Victoria gőzösre, és megkezdte 24 900 mérföldes útját. A poggyászkérdést meglehetősen puritánul oldotta meg, mindössze egy nagyobb kézitáskát vitt magával, ezzel is rácáfolva a hiedelemre, hogy a nők mindig hatalmas pakkokkal kelnek útra. Jobbára gőzhajóval és vasúton utazott, időnként kisebb megállásokra kényszerült; Amiens-ben többek között Vernével is találkozott.

Útjáról a már kiépült távíróvonalaknak köszönhetően rövid üzenetekben számolt be, de a hosszabb cikkeket csak postán, többhetes késéssel tudta elküldeni. A vállalkozás teljes sikerrel zárult, amikor 1890. január 25-én 72 nappal, 6 órával, 11 perccel és 14 másodperccel elindulása után - a lapja által a nyugati parton bérelt különvonattal - visszaérkezett New Yorkba. Lelkes tömeg fogadta, ő lett az első nő, aki kísérő nélkül, világrekordnak számító idő alatt körbeutazta a Földet. (A Cosmopolitan című lap vele egy időben indította útnak saját riporternőjét, aki a másik irányból próbálkozott, de négy és fél nappal később érkezett meg.)

A hősként ünnepelt Nellie ezután busás honoráriumért több regényt írt. Újságírói karrierjét 1895-ben adta fel végleg, amikor férjhez ment egy nála 40 évvel idősebb milliomoshoz, és férje fémtartályokat gyártó üzemének elnöke lett. 1904-ben megözvegyült, ekkor nemcsak átvette a cég teljes igazgatását, de volt két újítása is: tejeskannát és szemétgyűjtőt szabadalmaztatott, amelyeket üzemében gyártani is kezdett. Amikor a gyár az alkalmazottak sikkasztása miatt csődbe jutott, Bly újra írni kezdett: tudósított az 1913-as, a nők választójogáért rendezett kongresszusról, majd az első világháború keleti frontjáról. Ekkor már egyre többet betegeskedett: 1922. január 27-én New Yorkban halt meg tüdőgyulladásban.

Az első oknyomozó újságíróról az utókor sem feledkezett meg. 1946-ban Broadway-musical készült életéről, a New York Press Club megalapította a Nellie Bly díjat, amellyel kezdő újságírókat jutalmaznak. Ő volt az egyike annak a négy újságírónak, akiről az Egyesült Államokban bélyeget adtak ki, 1998-ban pedig beválasztották a National Women's Hall of Fame-be, a nemzet női hírességeinek csarnokába.