Clooney, Pattinson, Keaton: sorba állítottuk az eddigi Batmaneket a legrosszabbtól a legjobbig

Szegény Ben Affleck jó eséllyel minden idők legjelentéktelenebb Batmanjeként fog bevonulni a filmtörténetbe, és ez csak részben köszönhető annak, hogy önálló filmet nem is kapott a figura az ő alakításában. A DC képregénykiadó és a Warner Bros. stúdió utóbbi évekbeli, a Marvelt másoló univerzumépítési próbálkozásainak, pontosabban azok sikertelenségének leginkább Batman karaktere itta meg a levét, de ez nem független az ekkoriban súlyos magánéleti gondokkal is küzdő Affleck erőtlen alakításaitól a Batman Superman ellen és Az Igazság Ligája esetében.

1966 és 1968 között futott az amerikai tévékben a retró Batman-sorozat, aminek címszerepében Adam West osztotta ki a rosszfiúkat, ezzel pedig a színész igazi popkulturális ikonná vált a tengerentúlon. (Nem véletlenül hívják például a Family Guy animációs komédiasorozatban Adam Westnek a polgármestert – akinek az igazi Adam West adta a hangját haláláig.) A mai szemmel nézve olykor megmosolyogtatóan kivitelezett, de annál szórakoztatóbb akciókat animációs betétek és rajzos(!) hanghatások is kísérték.

A filmvászonra a nyolcvanas évek végén költöző Batman kalandjairól négy film készült ekkoriban sorozatban. Kettő sikeres, és kettő olyan, amik kellemetlen bukásnak bizonyultak. Mindkettőt Joel Schumacher rendezte, aki ezzel bele is állította a földbe a hollywoodi karrierjét. Az is sokatmondó, hogy a két filmben két különböző színész alakította a címszerepet: az 1995-ös Mindörökké Batmanben Val Kilmer, aki szintén a karrierje egyik kudarcaként emlékszik a sótlan játékára.

A második Joel Schumacher rendezte Batman-film, az 1997-es Batman és Robin sokak szerint a világ valaha készült legrosszabb mozija, szabályos divat lett pocskondiázni. Ha ennyire azért nem is rettenetes a helyzet, de valóban egy pocsék filmben kellett volna valami emlékezeteset mutatnia az épp akkor világsztárrá váló George Clooneynak. Minden próbálkozása és a szerephez jól illő lazán szexi kisugárzása ellenére sem sikerült, és Batman karaktere is jó időre visszavonult.

Tim Burton rendezői zsenialitásának is köszönhető, hogy Batman lett a legismertebb filmes szuperhős, hiszen akkor készített a karakterről gazdag fantáziájú mozit, amikor a képregényfilmes műfaj még messze nem örvendett olyan népszerűségnek, mint manapság. Az 1989-es Batmanben és folytatásában, az 1992-es Batman visszatérben Michael Keaton alakította a sármos milliárdost és titkos igazságosztót, így sokáig az ő arcával azonosította a világ a Denevérembert.

Egy egészen újfajta értelmezését adja Batman karaterének és az ő szuperhősmítoszának az ezen a héten a mozikban kerülő új Batman-film, ebben a mutatványban pedig komoly szerep jut a figurát alakító Robert Pattinsonnak is. Az alkonyat sápadt szépfiújából a jelenkor egyik legizgalmasabb színészévé váló Pattinson ezúttal sem félt meglepő területekre merészkedni az alakításával, az eredmény pedig több mint érdekes.

A kortárs mozi egyik legfelkapottabb és legnagyszerűbb rendezője, Christopher Nolan élesztette fel újra a Denevérembert, és rögtön egy egész, azóta gyakorlatilag klasszikussá vált trilógiát is kanyarított a figura köré. A Batman: Kezdődik!, A sötét lovag és A sötét lovag – Felemelkedés esetében pedig végig a kortárs mozi egyik legfelkapottabb és legnagyszerűbb színésze, Christian Bale bújt a denevérjelmezbe, hogy elmélyített hangon játsszon el egy mélységet kapó hősfigurát.