Egy törzs, ahol nincs házasság, a féltékenység és a monogámia pedig nem szerepel a szótárukban

A moszók, vagy moszuók nyugati szemmel nagyon furcsa életet élnek. Egészen mást jelent náluk a család, a szerelem, az apaság, és a gyermekeket is teljesen más szellemiségben nevelik, mint mi, nyugatiak. Cikkünkben bemutatjuk a nők utolsó birodalmát, ahol a gyengébb nem kezében összpontosul a hatalom.

A moszuó törzsben a férfiak nagybácsiként kapnak rangot a családban. Saját gyermekeik helyett a nővéreik és húgaik gyermekeiért felelősek. Ha a nők úgy kívánják, segítenek a gyermekek körüli teendőkben, elvégzik a házzal kapcsolatos javításokat, és olykor ők foglalkoznak az állatokkal, a vadászattal és a halászattal is, de ezek alapvetően női feladatok.

Apaként semmit nem várnak el tőlük, de ha kedvük tartja, meglátogathatnak más háztartásokban élő gyermekeket.

A férfiaknak a mindennapokban jóval kisebb felelősség nyomja a vállát, és a nőkhöz képest kevesebb a feladatuk is. A moszuó férfiak nagyon tisztelik a nőket, számukra érthetetlen, hogy más kultúrákban lenézik őket, vagy erőszakosan bánnak velük. Nyelvükben nincs is a megerőszakolást kifejező szó.

A moszuóknál nincs házasság, nem hisznek a monogámiában, úgynevezett sétáló házasságban élnek, ami egy olyan laza kapcsolatot jelent, amelyben csak addig vannak benne a felek, ameddig élvezik. A kapcsolatban a szexualitásé, az élvezeté és a békésen, vidáman eltöltött pillanatoké a főszerep, elvárások, összeveszések és féltékenykedés nélkül. Akkor vetnek véget a sétáló házasságnak, amikor csak akarnak, majd békével köszönnek el egymástól, nem törődve azzal, született-e közös gyermekük.

Ebben a különleges társadalomban a család feje a nagymama. A szobájában mindig égnie kell a tűznek, amiről gyermekei és unokái gondoskodnak. A moszuo nők egész életükben keményen dolgoznak, mezőgazdasági munkát végeznek, gyermeket nevelnek. Ez a törzs a világ egyik utolsó nők uralta társadalma, ahol a leánygyermek érkezése az igazi öröm, hiszen ő az, akire a fizikai és a szellemi örökség száll: a név, a ház és az ingóságok anyai ágon öröklődnek.

Ahogy fentebb már írtuk, a moszuók nem ismerik a házasság intézményét. Náluk szoknyaszertartás van, ami a nővé válás rítusa. A lányok a szertartás után külön szobát kapnak, amit virágszobának hívnak, és 13 éves koruktól kezdve itt fogadhatnak éjszakai látogatókat. Annyit, amennyit csak szeretnének. Egy szabály van csak: a férfinak még napfelkelte előtt vissza kell térnie a saját anyjához.

Úgy vélik, a szerelmek olyanok, mint az évszakok, jönnek s mennek, ezért nem ismerik a féltékenység és a monogámia fogalmát.

Napjainkra a moszuók közössége is sokat változott, és a nők egyre gyakrabban házasodnak össze a törzsön kívüliekkel. Ebbe a különleges társadalomba is egyre inkább betör a külvilág, hála a Lugu-tó falvaiba érkező turistáknak, akik évente közel 2 millióan vannak.

A Lugu-tó partján mindenütt hotelek, éttermek, kaszinók és bárok épülnek, aminek köszönhetően szép lassan elpusztul ez a különleges kultúra. Sajnos, a kommunista kínai kormány sem nyújt segítséget abban, hogy a moszuók megőrizzék hagyományaikat, mivel sosem nézték jó szemmel ezt a különleges életformát.

Ide kattintva olvashatsz a világ legboldogabb törzséről, ha pedig a különleges hitrendszerű himba törzsre vagy kíváncsi, ne hagyd ki ezt a cikkünket.