Nem kell gladiátornak lenned, hogy végigmenj a Spartacus-ösvényen

A Visegrádi-hegység egyik legkultikusabb túraútvonala, a Spartacus-ösvény Piliszentlászló és Visegrád között húzódik. Bár 1930 óta létezik, korábban csak a vadászok használhatták, de 2015-ben átadták a kirándulóknak, túrajelzést kapott és táblák is segítik az egyébként sem bonyolult tájékozódást.

Mi Pilisszentlászlóról indultunk, a zöld jelzés már ott mutatja az utat, majd az erdőbe érve körülbelül 2 kilométernél egy figyelmeztető táblával találkozunk, amely előrevetíti, hogy mire számíthatunk (elvileg). A Vadálló-kövek-túránk után - tériszonyosként - volt bennem némi félelem, hogy a szűk ösvények alatt húzódó mélység mennyire tesz próbára mentálisan, de ezúttal semmi gond nem volt.

Mivel előtte nap egy másik túrán már épp eleget mentünk le és fel, itt kifejezetten örültünk annak, hogy az ösvényig csupán 290 méter a szintemelkedés, onnantól kezdve az út szintben megy, így szuflával is nagyon jól lehet bírni.

Arra viszont tényleg nem árt figyelni, hogy hova lépünk. A sziklatornyot elhagyva - ahová fel is lehet menni, és gyönyörű kilátás nyílik róla - hol szűk erdei ösvényen kanyarog az út a meredek oldalban, néhol pedig újabb óriási sziklák tűnnek fel mellettünk. Az út egy szakaszán, a Szarvasbérc tetejéről a Dunára is rálátunk, a Börzsöny és a Visegrádi hegység között. Az ösvény egy bükkerdőben folytatódik, itt futunk bele a Jenő kunyhó elnevezésű pihenőhelybe. Ha hoztunk magunkkal szendvicset, itt kényelmesen, padokon el lehet fogyasztani azokat.

Ahogy említettem, az útvonal nem nehéz, de azért nem árt felkészülni. Ahogy általában a hasonló terepeken, a sportcipő itt sem jó opció, tehát jó tapadású túracipőt vagy -bakancsot érdemes választani. Kiemelten igaz ez akkor, ha eső után vagy télen túrázunk, amikor valóan csúszóssá válhat az ösvény. Fontos, hogy folyadék is legyen náluk, mert egyhamar nem találunk vízvételi helyet.

A Spartacus-ösvény tulajdonképpen a Telgárthy-rétnél ér véget, itt eldönthetjük, hogy legyalogolunk a körülbelül 40 perc távolságra lévő Visegrádra, vagy visszakanyarodunk - a piros jelzésen - a vadregényes Apát-kúti-völgyön át Piliszentlászlóra. A körtúrát választottuk, ami összesen 16 kilométer. Ha a végcélunk Visegrád, akkor 10 kilométert teljesítünk. Ha van még kedvünk, ott is sétálhatunk egyet vagy felmehetünk a Fellegvárba vagy átkompozhatunk Nagymarosra. Mi is fontolgattuk ezt a verziót is, de végül a másik mellett döntöttünk.

Mielőtt rákanyarodnánk az Apát-kúti-völgyre, megállhatunk a pisztrángos tavaknál és az Ördögmalom étteremben vagy az Apátkúti vadászházban meg is ebédelhetünk, ihatunk egy kávét vagy limonádét, de ugyanitt betérhetünk a Bertényi Miklós füvészkertbe is, amely tulajdonképpen egy 19 állomásos tanösvény. Mi nem voltunk bent, de állítólag gyönyörű és nem érdemes kihagyni. Majd legközelebb.

Az Apát-kúti-patakvölgy nem kevésbé szép, mint maga a Spartacus-ösvény. Az útba eső Kaán-forrásnál vehetünk magunkhoz vizet (A forráshoz egyébként a Spartacusról is vezet le jelzett út. Utólag jó döntésnek tűnt, hogy nem onnan közelítettük meg, mint kiderült, a körtúra amúgy is útba ejti.) Bár a patakban a szárazság miatt éppen csak csörgedezik benne a víz, így is köveken kell átlépegetni egyik partjáról a másikra, de pont ez adja a varázsát is. Ezt körülbelül tízszer tesszük meg, amíg visszaérünk a Pilisszentlászlói buszmegállóba (vagy az autónkhoz).

Összességében nehézségét tekintve a túra nem hozta azt, amit vártunk, de ezzel együtt nem maradt bennünk hiányérzet: a minket körülvevő táj a hiányzó adrenalinlöketért is kárpótolt.