Máig nem tudni, miért követték el a leghíresebb magyar terrortámadást

1931. szeptember 13-ának éjjelén a Bécs felé tartó nemzetközi gyorsvonat alatt felrobbant a biatorbágyi völgyhíd. A mozdony, és a szerelvény első hat kocsija (közte négy személykocsival, egy poggyász- és egy hálókocsival) 26 méter magasról zuhant a mélybe. A szerencsétlenséget egy sínre helyezett robbanószerkezet okozta, ami felett a mozdony még sértetlenül áthaladt, de a következő vagonok már működésbe hozták a pokolgépet. A detonáció következtében egy négyméteres darab szakadt ki a vasúti pályából, melynek darabjait később egy közeli családi ház kertjében találták meg. A mélybe zuhanó vasúti kocsikban 22 ember vesztette életét, és további 17 súlyosan megsérült. Még súlyosabb lehetett volna a tragédia, ha a mozdonyvezető nem reagál azonnal: a vészfékezése miatt a vonat hátsó szerelvényei leszakadtak az elsőkről, és nem zuhantak le, így három vagon utasai sértetlenek maradtak. A mozdonyvezető az életét áldozta mindezért: amikor megtalálták a holttestét, a keze még mindig a féket markolta.
A tragédia helyszínén az alábbi levelet találták a hatóságok:

„Munkások! Nincs jogotok, hát majd mi kierőszakoljuk a kapitalistákkal szemben. Minden hónapban hallani fogtok rólunk, mert a mi társaink mindenhol otthon vannak. Nincs munkaalkalom, hát majd mi csinálunk. Mindent a kapitalisták fizetnek meg. Ne féljetek, a benzin nem fogy el. (A fordító)"

A tragédiát követően a helyszínen többen felfigyeltek egy zavartan viselkedő férfira, aki bekötözve téblábolt a romok között, mintha ő is a merénylet áldozata lenne. A neve viszont nem szerepelt az utaslistán, és miután a nyomozók hasonlóságokat véltek felfedezni több külföldi merénylettel is, az ügy szálai Bécsbe vezettek, ahol őrizetbe vették az ominózus férfit, Matuska Szilvesztert. A kezdeti tagadás után pedig Matuska beismerte a merénylet elkövetését, sőt két ausztriai és egy németországi terrorcselekményt is.

A kalandos életű és titokzatos sorsú Matuska Szilveszter a Vajdaságból, ugyanarról a Csantavér nevű településről származik, mint a közelmúltban a hírekbe kerülő, életfogytiglani börtönbüntetését töltő Dér Csaba bérgyilkos. Matuska egy papucskészítő fiaként született, papnak készült, de csak kántortanító lett belőle, majd az első világháborúban végig harcolt, és tiszti rangban, kitüntetéssel szerelt le. A Trianon után elcsatolt szülőföldjére visszatérve megnősült, tanítóként dolgozott, majd vállalkozásokba fogott: mindenfélével kereskedett és ügyeskedett, pesti és bécsi ingatlanügyletekbe is belevágott, tőzsdézett. Egy idő után súlyos adósságokba verte magát, amiből a találmányival próbált kikeveredni. Az egyik ezek közül a vasúti közlekedés bizarr módon biztonságosabbá tételét tette volna lehetővé. Egyes magyarázatok szerint épp a sorozatos visszautasítások miatt követhette el a tettét, miközben az biztosnak tűnik, hogy az elméje egyre inkább megbomlott. A bírósági eljárás során nem tudott igazi magyarázatot adni a tettére, összevissza beszélt, és egy Leó nevű titokzatos férfi sugalmazását emlegette. Az viszont kiderült, hogy a tömeggyilkosság feltehetően nem volt a célja: a menetrend szerint azon az éjjelen egy tehervonatnak kellett volna előbb érkeznie a viaduktra.

Matuska Szilveszterről a bíróság megállapította, hogy súlyos pszichés problémákkal küzd, de felelősségre vonható. Először Bécsben ítélték el az ottani tettei miatt hat évre, majd Magyarországra szállították, ahol életfogytiglant kapott. A második világháború idején bevonuló szovjet csapatok okozta felfordulásban kiszabadult a váci fegyházból, és eltűnt. A további sorsáról biztosat nem tudunk, de valószínűleg visszatért a szülőfalujába, ahol a lázító tevékenysége után a jugoszláv hatóságok, vagy partizánok végezték ki.

Matuska Szilveszter ügyét persze a mindenkori politika is igyekezett a maga javára kihasználni. A Horthy-rendszer számára jó ürügyet teremtett a merénylet a korabeli kommunista mozgalommal való leszámolásra; rögtön a szerencsétlenség után statáriumot hirdettek, és ki is végeztek kommunista vezetőket. Matuska Szilveszter azonban azt állította, hogy egyedül követte el a tettét, és miközben ez nehezen tűnt kivitelezhetőnek, arra valóban nem találtak bizonyítékot, hogy együttműködött volna bármilyen szervezettel. Később a szocialista államhatalom terjesztett el egy olyan elméletet, hogy Matuskát igazából csak felhasználták Horthyék, de erre sincs semmilyen bizonyíték.

Matuska Szilveszter ügye és alakja azóta is foglalkoztatja a közvéleményt. A biatorbágyi viadukt máig is áll, noha vasúti közlekedés már nem halad át rajta. A számos könyv mellett (legutóbb Bozsik Péter írt regényt Matuskáról Az attentátor címmel) két mozifilm is született a híres bűnesetről: 1959-ben Merénylet, 1982-ben Viadukt címmel.