Nemzetközi botrányt okoztak a frankhamisítási ügy résztvevői, a magyar kormány ellen vallottak

Az ügy

1925 decemberében Hollandiában őrizetbe vették a magyar Jankovich Arisztid nyugalmazott ezredest, miután az két darab hamis francia ezerfrankost próbált felváltani. Jankovich külügyi igazolvánnyal azonosította magát, a diplomáciai státuszára hivatkozott, majd megpróbálta elrejteni a nála lévő többi hamis pénzt, amikor pedig a rácsok mögé került, egy idő után azt vallotta, hogy a pénzeket Magyarországon nyomtatták, a legfelsőbb körök tudtával és közreműködésével. Egyszóval akarata ellenére mindent megtett, hogy a lehető legjobban felhívja magára a figyelmet, és a lehető legnagyobb nemzetközi botrányt okozza, ez pedig sikerült is neki.

A holland hatóságok nem sokkal később elfogták a társait, a hamisított útlevéllel bíró Mankovich Györgyöt és Marsovszky Györgyöt is, velük együtt pedig összesen 10 millió frank névértékű hamis pénzt. Jankovich mellett eleinte kiállt a magyar külügy, de ahogy dagadt a botrány, és harapott rá az ügyre a nyugati sajtó, a konzult az esettől való távolmaradásra utasították. A több országban párhuzamosan zajló nyomozások végül azt derítették ki, hogy a hamisítás mögött Windischgrätz Lajos herceg állt, aki korábbi miniszterként, és különféle gyanús ügyek kalandoraként is közismert volt a korabeli hazai közéletben. Az adósságokkal küzdő herceg az 1920-as évek elején vette a fejébe a frankhamisítás ötletét, felfogadott egy Arthur Schulze nevű német szakértőt is, és bizonyosan megkeresett hivatalos szerveket is a javaslatával. Utóbbit mutatja az is, hogy a hamisításhoz használt nyomdagépet a Pénzügyminisztérium rendelte meg, a munkálatok pedig abban az Állami Térképészeti Intézetben zajlottak, aminek a korábbi (és későbbi) miniszterelnök, Teleki Pál volt a vezetője. A hamisítók nem igazán bizonyultak sikeresnek a technikai akadályok leküzdésében, az elkészített 30 ezer bankjegyből csak 4400 sikerült úgy-ahogy. De még ezekkel sem mertek Franciaországban próbálkozni, ezért lett az a terv, hogy Olaszországban és Hollandiában átváltják más valutákra. Azonban a legelső alkalommal lebuktak, és Jankovich ügyetlensége miatt rögtön összeomlott az egész terv is.

A háttér

Fontos adalék az ügyhöz a kor, amelyben történt: az első világháború és a trianoni döntés utáni években járunk. Ekkoriban erős indulat fűtötte a döntésben főszerepet játszó francia állam ellen a magyar közvéleményt. Továbbá az sem számított szokatlannak a korban, hogy titkosszolgálati akciók keretében hamisítsanak pénzt, és okozzanak ezzel zavart egy-egy idegen állam működésében, tömeges méretekben akár annak pénzügyi rendszerét is bedönteni próbálva. A világháború idején a franciák is terjesztettek el hamis német márkát a megszállt Ruhr-vidéken, de az 1920-as évek elején a revizionista Mészáros Gyula turkológus vezette csoport is próbálkozott csehszlovák korona gyártásával.

Emiatt aztán a frankhamisítási ügy mögött is többféle motiváció állhatott: a pénzszerzés mellett a politikai bosszú is vezethette az egyes résztvevőket, és emiatt nem kizárható a magyar felsőbb vezetés bizonyos mértékű részvétele sem, bármennyire is őrültségnek hangzik ez mai fejjel. De hogy milyen magasra vezettek az ügy szálai, az már sosem fog kiderülni, mert a maga idejében a büntetőeljárást igyekeztek minél rövidebbre zárni. A kirobbanó botrány persze nagyot szólt itthon és nemzetközi téren is, de a hazai ellenzék hiába próbálkozott felhasználni azt az akkoriban bebetonozott kormány leváltására, és furcsa módon a franciák sem annyira erőltették az igazságtételt. Az okuk az lehetett rá, hogy nem állt érdekükben egy még nagyobb diplomáciai botrány, és tarthattak az idehaza egyre jobban megerősödő nyilas-fajvédő pártok hatalomhoz jutásától is egy zűrzavaros időszakban (mint az később meg is valósult).

Így aztán az ügy kivizsgálására felállított bizottság a kormányt felmentette a felelősség alól. Windischgrätz titkára visszavonta a vallomását, a koronatanú Hír György képviselő agyvérzésben meghalt, ahogyan Arthur Schulze is. A bíróság a fő vádlottakra, Windischgrätzre és Nádosyra 4 év fegyházat és 10 millió korona büntetést szabott ki, 22 további vádlott pedig kisebb börtönbüntetést kapott. A két fővádlott 1928-ban aztán Horthy Miklós kormányzói kegyelmében részesült.

Az utóélet

A botrány a korabeli európai nyilvánosságban nagyot szólt, és súlyosan befolyásolta Magyarország nemzetközi megítélését. Európában még sokáig terjedt a vicc egy olyan magyarról, aki tévedésből jó pénzzel fizetett. Természetesen a külkapcsolatok is megsínylették az esetet, épp egy olyan korban, amikor a bethleni konszolidáció a jó kapcsolatok kialakításával próbálkozott.

A frankhamisítási ügy dokumentumai 1926-ban nagyrészt megsemmisültek egy betörés következtében. A francia állam megkapta a hamis bankjegyeket és a nyomtatáshoz használt köveket, továbbá egy frank jelképes kártérítést. A kövek közül két darab ma is a francia jegybank tulajdonában van.
Az ügyről főként történészi munkák születettek olvasható formában, a rengeteg korabeli és azóta született újságcikk mellett. Mozgóképes változatban egy 1971-es dokumentum-sorozat jelenti az egyetlen feldolgozást, A frankhamisítás címmel.