"Egyáltalán nem féltettem őt" - Klein Dávid megszólalt Suhajda Szilárdról

Suhajda Szilárdot nem féltette barátja, Klein Dávid, amikor utoljára beszélgettek. A magashegyi mászó elmondta, felelőtlenség lenne bármit állítani arról, mi is történhetett a hegyen.

"Mivel sokféle információról hallottam, nem tudom pontosan Szilárd halálának körülményeit. Egy biztos: olyan sokáig volt oxigénpalack nélkül a 8500 és 8700 méter közötti halálzónában, hogy agyi ödéma léphetett fel nála. Azt hallottam én is, hogy már szerdán vissza kellett volna fordulnia, mert a szervezetét annyira igénybe vette az oxigénhiányos állapot. Nem tudni, utolsó éjszakai pihenése során képes volt-e megfelelően 'elkucorogni'. Az oxigénpalack nélküli magashegyi vállalkozás életveszélyes. Hogy mi történt, erről ellentmondó híreim vannak, tehát felelőtlenség lenne bármit állítanom" - mondta Dávid, aki szerint nem kizárt, hogy abban az állapotban Szilárd rossz döntést hozott. Haladás közben a biztosítójával bizonyos pontokon a hegybe rögzített kötélen váltania kell a hegymászónak.

"Előfordulhatott, hogy ezt a biztosítását rosszul helyezte be az új, állandóra rögzített kötélszakaszba, és emiatt kicsúszott vagy ödémás állapotában elnézte, elvétette a kapcsolódás-csere műveletét. Szemtanúktól értesültünk arról, olvashattuk is, hogy látták őt, amint a hegyi mászókötéltől lejjebb tűnt fel az alakja, és igencsak kimerültnek tűnt. Hogy ezt követően zuhant vagy csúszott le a 2. számú állomás felé, erről nem kaptam pontos információt. Valamennyi körülményt és információt összevetve, átgondolva, idehaza én a lecsúszásra következtetnék" - mondta a Ripostnak Klein, aki 2012-ben ismerkedett meg Szilárddal.

"Az első expedíciónk egy sikertelen, a K-2-re vezető utunk volt, de azóta is hallottam Szilárd sikeres mászásairól, így állíthatom, hogy egy bátor, felkészült hegymászót veszítettünk el. Bizonyos, hogy a holttestét előbb vagy utóbb megtalálják a mentő- és kutató csapatok" - árulta el Klein Dávid, aki tudott Szilárd tervéről. "Az ilyesmi nem egy röpke ötlet terméke, az ő esetében is legalább egy-másfél éves előkészületről lehetett szó, és egyáltalán nem féltettem őt, amikor utoljára beszélgettünk."