Kinek fáj a flegmaság?

„Látom, maga is azok közé tartozik, akiket beszippantott az internet, mintha nem is lenne már készpénz a világon.”

- mondta a pénztáros hölgy. Visszakérdeztem, hogy mégis mit jelentsen ez a kijelentés. „Manapság a fiatalok ki sem látnak a telefonjukból” – hangzott válaszként a határozott vélemény. Feltételezem, ezt abból szűrte le, hogy a fizetési tranzakció nem fizikai kártyával, hanem mobiltelefonos applikáción keresztül történt. Érdekes módon nem lettem ideges, csupán egyetlen mondatot voltam hajlandó mondani Katának:

„Önnek pedig legyen végre egy szép estéje, és szeresse magát sokkal jobban!"

2024-ben a telefonnal történő vásárlás alapnak számít, senki sem lepődik meg ezen. Azonban a bántó megjegyzés – miszerint ki sem látok az internet bugyraiból - alaposan elgondolkodtatott. Vajon a hölgy engem akart bántani, vagy a saját problémáját vetíti ki rám, és szurkáló mondatokkal próbálja kiadni magából a dühét?!

Amikor kijöttem a boltból, fél perc erejéig a méreg ízét éreztem a számban. Elkezdett izzadni a tenyerem, és értetlenül lecövekeltem, vajon ezt most miért kaptam egy ismeretlentől? Ahelyett azonban, hogy mindenféle átkot szórtam volna rá gondolatban, inkább megálltam egy pillanatra, és elgondolkodtam. Hány negatív tapasztalata lehet a pénztáros nőnek, ha nem tud mást mondani egy ismeretlen embernek, mint egy minősítő kijelentést? Ebben a pillanatban megszületett egy gondolat a fejemben:

Ennél a pontnál és felismerésnél azonnal elengedtem a haragot Katánk iránt, mert elkezdtem őt sajnálni azért, amiért feltehetőleg boldogtalan.

Mindezek ellenére tartom azt a véleményemet, hogy a szolgáltató szektorban dolgozó személy emberekkel foglalkozik, vagyis garanciát vállal saját kedvességére.

A kedvesség ugyanis nem fáj, főleg egy nehéz napunkon, amikor nekünk is jólesik egy másik ember törődése. Bármennyire is szürkének tűnik olykor a világ, megéri szeretettel fordulnunk egymáshoz, mert ez az egyetlen érzelem a világban, ami igazán számít.