Írók a filmvásznon: nem csak a műveik izgalmasak

Tortúra (1990)

Stephen King regényei Hollywood egyik alapanyagforrását jelentik. A szerző a regényeiben gyakran szerepeltet író karaktereket, akik mind persze valamikép a saját alteregói is. A Tortúrában a saját legsúlyosabb rémálmát írhatta meg egy rajongója valóban megtörtént zaklatását-betörését továbbgondolva. A Tortúrában egy őrült rajongó foglyul ejti a kedvenc szerzőjét, és arra kényszeríti, hogy csak neki tetsző dolgokat írjon, Kathy Bates pedig Oscar-díjat nyert a parádés filmváltozatért, amibe nem nehéz belelátni a mára már szupersztár King küzdelmét is a saját hírnevével. 

Hollywoodi lidércnyomás (1991)

A filmesek általában két fő okból szoktak írókat megtenni főhősnek. Vagy híres szerzőkről készítenek életrajzi filmeket, vagy a kitalált írófigurákon keresztül saját magukról (legtöbbször az alkotói válságukról) mesélnek. Ez utóbbi történt a fiktív Barton Finkkel is, akinek fekete humorú, időnként abszurdba hajló, nyomasztó és véres hollywoodi kalandjai a rendező Coen testvéreknek szolgáltattak kiváló ürügyet ahhoz, hogy kicsit kibeszéljék magukból a független alkotás és a stúdióknak való megfelelés közti dilemmáikat.

Az órák (2002)

Egy kultikus írófigura eljátszása még orrprotézis nélkül is érhet Oscar-díjat, hát még azzal együtt! Erre a bizonyíték Nicole Kidman és Az órák, melyben Virginia Woolf megformálásáért nyerte el a szobrot 2003-ban. A 20. századi angol irodalom kiemelkedő, és szomorú sorsú alkotónője csak az egyik, de legfontosabb főszereplője ennek a három idősíkon játszódó filmnek: ő írja azt a regényt, amit egy másik nő olvas, egy harmadik pedig átél.

Adaptáció (2002)

Charlie Kaufman Hollywood egyik leghíresebb (forgatókönyv)írója, aki ennek a filmnek a forgatókönyvíró főszereplőjét, és pláne annak alkotói válságát saját magáról mintázta. De kitalált a főhősének egy ikertestvért is, amilyen pedig nincs neki a való életben, és összezárta őket egy önreflexív, csavaros, szellemes sztoriba. Nicolas Cage pedig élvezettel lubickol az önbizalomhiánnyal és alkotói válsággal küzdő forgatókönyvíró és a nagydumás, léha életművész ikertestvér párhuzamos eljátszásában.

Capote (2005)

A híres amerikai regényíró, Truman Capote az ötvenes években az egész életét szinte a nyilvánosság előtt élte afféle korabeli celebként, míg meg nem változtatta őt egy brutális gyilkossági esetről szóló riportcikk megírása. A cikkből végül könyv lett, a könyv keletkezésének történetéből pedig ez a film, melynek főszerepéért oly megérdemelten nyert Oscart a zseniális Philip Seymour Hoffman.

Amerikai irodalom (2023)

Épp a napokban került fel az Amazon Prime Video kínálatába az American Fiction, amelyet így már Magyarországról is pótolhatunk az Oscar-gála előtt. Öt kategóriában (köztük a legrangosabb, legjobb filmért járó díjért) is versenyez ugyanis ez a szellemes humorú szatíra, melynek főhőse egy frusztrált afroamerikai író, akitől a kiadók és az irodalmi elit azt várja, hogy „fekete” témákkal foglalkozzon. Amikor viszont poénból megír egy „fekete” klisékkel teli könyvet, és az váratlanul sikeres lesz, akkor válaszút elé kerül.

Előbb táncolj! (2023)

Március 7-től vetítik a hazai mozik ezt az életrajzi filmet, amiben a 20. századi világirodalom egyik legnagyobbja, a Godot-ra várva írója, Samuel Beckett sorsának és pályájának alakulását követhetjük végig a fiatalkorától egészen a Nobel-díjig. A film rendezője az a James Marsh, aki az Ember a magasban és A mindenség elmélete révén már bizonyította az érzékét a híres élettörténetek iránt, Beckett bőrébe pedig a nagyszerű Gabriel Byrne bújt.