Bajuszos nők, akik medvét szoptattak: Japán legrégebbi őslakosai, az ainuk bizarr hagyományai

Az ainu őslakosok ma főként Hokkaidón, Japán legészakibb szigetén élnek, de földjük egykor Észak-Honshutól (a japán szárazföld) északra, Szahalinig és a Kuril-szigetekig terjedt. Az ainuk kulturális, nyelvi és fizikai identitásuk miatt régóta foglalkoztatják az antropológusokat, de a hétköznapi emberek keveset vagy semmit nem tudnak róluk. Ez azért lehetséges, mert bár ők voltak Hokkaido legkorábbi telepesei, a japán uralom évszázadokon át elnyomta és marginalizálta őket. Legbizarrabb hagyományaik közé tartozott a nők bajusztetoválása, amely minden lánynak kötelező „viseletet” volt.

Az ainuk történelme igencsak terhelt, eredetük homályos, de egyes tudósok szerint egy olyan őslakos nép leszármazottai, amely egykor Ázsia egész északi részét belakták. Az ainuk Hokkaidót az ainuk földjének nevezték, ahol eredetileg, ahogy más földrészek őslakosai, ők is vadásztak, halásztak és gyűjtögettek. Főként Hokkaido melegebb déli partvidékén éltek, és kereskedtek a japánokkal. A nagyjából 150 évvel ezelőtti Meidzsi-restauráció után azonban Japán szárazföldi területeiről az emberek elkezdtek Hokkaidóra vándorolni, ezzel az ainuk élettere leszűkült. Később törvényekkel és intézkedésekkel lehetetlenítették el a népet, amelynek minden hagyományáról le kellett mondania, sőt jobban jártak, ha ainuként tagadták a származásukat. 2019 óta a Japán kormány támogatja az őslakos népet, s noha nem maradéktalanul, de a tradícióikat is újra megélhetik. 

Az ainu kultúra része volt a női bajusz és a medveölő szertartás

Ma már nem látni Hokkaidón a szája fölött tetovált asszonyokat, az utolsó bajuszos ainu nő 1998-ban hunyt el. Ám volt idő, amikor minden ainu lány megkapta a bajusztetoválást, ami valójában, ahogy ők mondják, az örök mosoly, amit az arcukra varrtak. Az első tetoválást az első menstruáció után készítették el a lányok arcán, majd az évek alatt folyamatosan kiegészítették azt. 

A másik legfontosabb ainu tradíció az iomante, azaz a medveünnep, amely egy éveken át tartó rituálé vége volt. Az ainuk még bocs korában elfogtak két medvét, azokat felnevelték, egyes információk szerint az ainu nők egyike saját melléből táplálta a két kis medvét. A medvekölyköket családtagként nevelték fel, hogy aztán egy meghatározott időpontban az egyiküket visszaengedjék az erdőbe, a másikukat rituálisan megöljék. Az ainuk úgy vélték, hogy miután az életben jól bántak a medvékkel, halála után az áldozat szelleme biztosítja az örökbefogadó közösségének jólétét.

Ezt a két tradícióját az őslakos népcsoport az enyhülés után nem tarthatta meg: sem kötelező bajusztetoválást nem készíthetnek, sem medvét nem lophatnak és ölhetnek.