125 éve született A kis herceg írója – Antoine de Saint-Exupéry szerelmi élete viharosabb volt, mint hinnénk

Antoine de Saint-Exupéry neve összefonódott A kis herceg világával, amelyben egy érzékeny, kócos hajú kisfiú bolygóról bolygóra járva tanulja meg az élet nagy igazságait – a szeretetről, barátságról és veszteségről. A könyv mára az egyik legtöbbet fordított mű a világon, mégis kevesen tudják, hogy mögötte egy hasonlóan érzékeny és nyugtalan férfi állt, akinek magánélete és tragikus sorsa éppoly érdekes, mint a művei.

A kis herceg írója: egy arisztokrata, aki az égbe vágyott

1900. június 29-én született Lyonban, egy régi nemesi család harmadik gyermekeként. Bár építésznek tanult, a sorsa hamar a repülés felé sodorta. Fiatalon pilótaként szolgált a francia hadseregben, később a nemzetközi postajáratok úttörője lett. A repülés volt számára szabadság, menekülés és inspiráció – és bár veszélyesen élt, a legnagyobb viharokat nem az égben, hanem a szerelemben élte át.

Antoine de Saint-Exupéry szerelmei: Louise, Consuelo és a többiek

Első nagy szerelme Louise Lévêque de Vilmorin volt, akivel eljegyezték egymást, ám a lány családja nem nézte jó szemmel a kapcsolatot. A románc végül megszakadt, Saint-Exupéry pedig visszatért a repüléshez. De az igazi viharos szerelmi történet csak ezután következett: 1931-ben feleségül vette a szenvedélyes és művészi lelkű salvadori írónőt, Consuelo Suncín Sandoval Zeceñát.

A házasságuk minden volt, csak nem békés. Egymást inspirálták és rombolták, miközben mindketten hűtlenek voltak a másikhoz. A férfi leveleiben említést tett két női szeretőről: a férjes Hélène de Vogüe-ről, valamint egy rejtélyes „Madame de B.”-ről, akinek kilétét máig homály fedi. Ennek ellenére Consuelo örökre múzsája maradt, és sokan úgy tartják, ő volt az inspiráció A kis herceg ikonikus rózsa karakteréhez – gyönyörű, de öntelt, sebezhető, mégis uralkodó jelenség, akit a herceg elhagy, de soha nem felejt el.

Egy író, aki jobban ismerte a sivatagot, mint sokan hinnék

A kis herceg története félig önéletrajzi ihletésű. A könyv elején a narrátor a repülőgépével a Szaharába zuhant, hasonló eset megtörtént az íróval is. Saint-Exupéry valóban túlélt egy sivatagi katasztrófát, amikor 1935-ben megpróbált rekordot dönteni a Párizs–Saigon repülőúton, de repülője lezuhant a líbiai sivatagban. Csodával határos módon ő és navigátora, André Prévot túlélték a zuhanást, négy nap után, halálközeli állapotban talált rájuk egy beduin. Ez a túlélésélmény mély nyomot hagyott benne – és egyértelműen visszaköszön a könyvben.

Az utolsó küldetés: 44 évesen, fegyvertelenül

1944-ben, nem sokkal visszavonulása előtt Saint-Exupéry még egy utolsó repülést vállalt: felderítő küldetésre indult a Rhône-völgy felett. Július 31-én szállt fel, és soha nem tért vissza. Bár éveken át semmit sem tudtak sorsáról, 1998-ban megtalálták ezüst karláncát, 2000-ben pedig repülőgépének roncsait. A roncsokon nem találtak lövésnyomot, így a baleset oka máig tisztázatlan.

Sokan úgy vélik, talán műszaki hiba vagy hirtelen rosszullét okozta a tragédiát. Mások szerint az író szándékosan nem tért vissza: depresszióval és alkoholizmussal küzdött. A lelki megroppanás és a magány lehettek az igazi gyilkosai.

A rózsa emlékiratai

Consuelo kézirata, A rózsa emlékiratai csak 1979-ben került elő, és 2000-ben adták ki. A szövegből nyerünk igazi betekintést Consuelo és Antoine de Saint-Exupéry házasságába, amit nem tartottak igazán legendásnak, mégis az volt. Ugyanakkor viharos és szenvedélyes is, valamint sokszor nagyon magányos, mivel az író hetekre, vagy éppen hónapokra is eltűnt – házasságuk pont olyan összetett volt, mint maga A kis herceg és az ő rózsája.