Régi plakátok és reklámok, amik ma is ikonikusak – A nosztalgia garantált

Egykor a plakát nemcsak hirdetés volt, hanem műalkotás is, ami ott feszített a villanyoszlopokon és kávéházi falakon. A grafikusok nem csupán terméket adtak el, hanem életérzést, hangulatot, egy egész világot. 

Egy jól sikerült rajz vagy szlogen évekre beleégett a kollektív emlékezetbe. És hogy mennyire? Elég csak felidézni néhány ikont, és azonnal időutazásra indulunk.

A vizesember és az Unicum

Kezdjük a klasszikus klasszikusával: a „vizesember” Unicum-plakát. A férfi, aki frissen mártózott meg a Duna habjaiban, majd egy jóízű korty gyógynövénylikőrrel állítja helyre a lelki egyensúlyt – nos, ő az egyik legikonikusabb alakja a magyar reklámtörténelemnek. Az Unicum amúgy sem szorul bemutatásra, de ez a plakát tette igazán emberközelivé. Nem csillogó üvegpoharak, nem aranyozott logó – csak egy átlagos férfi, aki a fürdés után a legtermészetesebben emeli ajkához a kupicát. Ez a kép egyszerre volt humoros, hiteles és végtelenül magyar. Nem véletlen, hogy máig az egyik legtöbbet emlegetett darab.

Budapest fürdőváros – 1936

Konecsni György műve, a „Budapest fürdőváros” plakát egyfajta nyári csábításként működött már a harmincas években is. A színek, a hullámok, a napsütés mind arra invitálták a városlakót és a turistát, hogy fedezze fel a főváros fürdőinek kincseit. Nem egyszerű brosúra volt ez, hanem igazi vizuális meghívó, amelyik azt súgta: „Budapest nem csak főváros, hanem wellness-paradicsom is” Mindezt még azelőtt, hogy a wellness szót ismerték volna.

Orion rádió – Bottlik József, 1930 körül

A technika csodája, amit plakátba öntve hirdettek: az Orion rádió. Bottlik József munkája egyszerre volt elegáns és futurisztikus, mintha azt sugallta volna, hogy aki Oriont hallgat, az lépést tart a világgal. Akkoriban a rádió maga volt a Netflix, a Spotify és a breaking news egyben, így egy jó reklám nemcsak terméket, hanem jövőképet is árult. És valljuk be, egy Orion-rádióval az asztalon valóban úgy érezhette magát az ember, mintha egy lépéssel közelebb került volna a modernitáshoz.

Traubi – A szőlő friss szava

Ha már modernitás, akkor ugorjunk egy nagyot az időben: Traubi. A nyolcvanas években gyakorlatilag nem létezett olyan nyár, amihez ne kapcsolódott volna a Traubi szőlőíze. A reklám, amiben a fiatalok nevetve kortyolták a buborékos italt, maga volt a boldogság folyékony formában. Nemcsak italt vettek az emberek, hanem hangulatot is. A Traubi volt a baráti beszélgetések, a diszkók előtti bemelegítések és a „nyár, amikor minden jobb volt” esszenciája.

Bedeco kakaó – „Mi az, amit iszol?”

És ha már szlogenek: a Bedeco örökzöld kérdése, a „Mi az, amit iszol?” a magyar reklámtörténelem egyik legjobban tapadó mondatává vált. Rövid, frappáns, egyszerű – de pont ettől lett zseniális. Nem magyarázott túl semmit, csak belénk égette, hogy a válasz valahogy mindig ugyanaz: Bedeco. Ha ma hallod, szinte automatikusan folytatod fejben a reklám képsoraival együtt, mintha még ma is ott futna a tévé esti blokkjaiban.

Mi maradt belőlük?

A régi plakátok és reklámok valójában többet adtak, mint egy termék vagy márka ismertségét. Közös emlékeket, idézhető szlogeneket, vizuális kódokat, amelyek generációkon átívelően is működnek. Lehet, hogy ma már TikTokon pörgetjük a 15 másodperces hirdetéseket, de valahol mindannyian vágyunk arra a korra, amikor egyetlen plakát egy egész történetet mesélt el. 

És igen, néha jólesik újra rácsodálkozni ezekre a kincsekre, mert a nosztalgia, akárcsak az Unicum, néha keserű, de mindig jólesik.