Az igazi Hüvelyk Panna — Szomorú sors az Andersen-mese mögött


A legtöbb Andersen-mese melankolikus véget ér, de akadnak kivételek is. Ilyen Hüvelyk Panna története is, aki a mese végén elnyeri a királyfi szívét, akivel boldogan élnek, míg meg nem halnak — a dán meseírótól ez egy igen szokatlan lezárás. Azonban ha megismered a parányi tündérlányt inspiráló valódi embert, a felemelő mesét is melankolikusabban látod majd.

Magával ragadó, mégis szomorú meséihez Andersen más népmesékből, valamint saját fordulatos életéből merített ihletet. Középiskolai évei alatt írta meg első történeteit. 17 évesen volt, amikor meglátogatta a kiváló műfordítót Peter Frederik Wulff admirálist, akinek megmutatta műveit. Csakhamar szoros barátság alakult ki közöttük, Andersen pedig olyan gyakori vendég lett az admirális családjánál, hogy külön szobát is kapott.
Így ismerkedett meg Henriette Wulffal, akiről később megformálta Hüvelyk Panna karakterét.
Nem Henriette volt az egyetlen inspirációja a mese főhőséhez — Hüvelyk Matyi karakteréből, illetve annak különböző változataiból is merített —, de miatta lett a főhőse nő, és a többi művétől eltérően, miatt írt a mesének boldog befejezést.
Tudni kell a jobb sorsra érdemes lányról, hogy számos egészségügyi problémával küzdött, többek között törpe növésű és púpos volt. Henriette Wulff azonban nem engedte, hogy testi problémái korlátozzák, elszánt, kitartó, pozitív gondolkodású lány volt, aki igyekezett teljes életet élni, és remek társaság volt. Rajongott az irodalomért, ami végül az Andersennel való barátságának alapja lett — órákig beszélgettek az író készülő műveiről.
Henriette egy idő után beleszeretett az íróba, de érzelmei viszonzatlanok maradtak.
Hans Christian Andersen inkább kishúgaként tekintett a lányra, akinek csodálta kitartását, erkölcsi tisztaságát. Azonban mély bűntudatot érzett, amiért megbántotta őt, aki olyan fontos volt neki. Ezért írt egy mesét, amelynek a főhőse, Hüvelyk Panna, egy nő, akit az író a lányhoz hasonló tulajdonságokkal ruházott fel, és akinek történetéhez boldog befejezést írt, hogy Henriette a könyvek lapjain megkapja azt a szerelmet és boldogságot, amit a való életben nem tudott neki megadni.

Amikor a Henriette egészsége megromlott, az enyhébb éghajlatú Itáliába költözött, ahol levelek útján tartotta a kapcsolatot az íróval. Szülei halála után bátyjával utazgatott Itália, India és az Egyesült Államok között. Rajongott a tengerért, mely végül a sírja lett: egy New Yorkba tartó gőzössel utazott bátyjához 1858-ban, amikor a hajón tűz ütött ki. Andersent megviselte barátja halálhíre, akit egy neki címzett versben a húgának nevezett.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.