A csábítás misztikus eszköze: a velencei maszk, amitől elnémultak a nők


Bizonyára mindenkinek a díszes, többnyire fehér álarcok ugranak be a velencei maszkokról. Azt kevesebben tudják, hogy a lagúnák városában egy ennél titokzatosabb, egyszerűbb, de pont emiatt félelmetes maszk is elterjedt, mely a női erény mellett a csábítás bevett eszköze volt. Ismerkedjünk meg a fekete moretta-maszkkal.

A 18. századi Velencében járva, misztikus, fekete, ovális maszkot viselő néma nőalakok járták az utcákat. Ez a különös, pánt nélküli ovális álarc fekete bársonnyal volt borítva, innen is jött az egyik neve, a „moretta”, amely olaszul sötétet jelent.
Másik neve a „servetta muta” volt, amely néma szolgálót jelent, és remekül tükrözi a velencei maszk másik jellemzőjét, nevezetesen, hogy viselője nem tudott beszélni.
Ugyanis pántok helyett egy kis gombra, illetve madzagra ráharapva lehetett az arcon tartani, amiből egyenesen következett a némaság. Épp csak akkora volt, hogy viselőjét ne lehessen beazonosítani, és az előkelő nők öltözékének része volt.

Talán ezét is meglepő, hogy az eredeti velencei maszk nem is a híres adriai városállamból, hanem francia visard maszkból származott, amely szintén fekete színű volt. Ennek fő funkciója a nap elleni védelem volt, mivel a szépség és gazdagság netovábbja volt a tejfehér bőr. A két maszk között a különbség, hogy a francia változaton volt egy lyuk, amelyen keresztül beszélhetett a viselője, emellett szalagokkal volt az archoz erősítve.
A pánt nélküli fekete velencei maszk a Velencei köztársaság gondolkodásmódjának és társadalmi felfogásának leképeződése volt. Tévedés lenne azt gondolni, hogy a szemérmesség és az erény jelképe volt az arc eltakarása, hisz közismert, hogy a velenceiek némely viseletei még mai szemmel is megbotránkoztatóak.

A látszólag funkciótlan, nem kevésbé kényelmetlen álarcnak a viselése inkognitót, szabadságot adott a nőknek, akik így biztonságban érezhették magukat. Mindemellett a fekete maszk kiemelte a nő tejfehér bőrét.
Arcuk eltakarásával a maguk különös módján pedig a csábítás eszközeként használták.
A néma, „arctalan” nő látványa felkeltette a férfiak kíváncsiságát, hisz sem szándékai, sem érzelmei nem voltak ismertek, ami felélesztette a vadászösztönt. Ha a nő viszonozta egy férfi érdeklődését, levette a maszkot és szóba elegyedett vele – amennyiben nem kívánt ismerkedni, egyszerűen ignorálta a férfit.
Jó példa a moretta szerepére az, hogy gyakran a mellet szinte teljesen szabadon hagyó dekoltázzsal együtt viselték a fekete velencei maszkot. Ezt az álarcot kizárólag a karneváli szezonban illett hordani, az 1760-as évekre pedig végleg kikopott a velencei viseletek közül.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.