A férfiakról sokáig azt tartottuk, hogy erősek, higgadtak és érzelemmentesek – mintha ez lenne a férfilét természetes állapota. A modern világ azonban lassan felülírja ezt a narratívát. Egyre több férfi mer ránézni a belső világára, és egyre több nő engedi meg, hogy a férfi érző emberként legyen jelen mellette. Az érzelmekhez vezető út azonban ritkán könnyű: sebezhetőséget, őszinteséget és sokszor gyermekkori minták újraírását igényli. Gánti Bence, integrál szemléletű szakpszichológus a Diéta és Fitnesz Magazinnak mondta el véleményét a férfikép változásáról.

Forrás: Shutterstock
Miért fejezik ki nehezebben a férfiak az érzelmeiket mind a nők?
- A férfiaknál a tesztoszteron a cselekvést, a nőknél az oxitocin a kapcsolódást támogatja.
- A társadalmi elvárás volt sokáig, hogy egy férfi „ne legyen érzelmes”.
- A modern elvárások mások. A posztmodern fejlődési szint szerint mindkét nemben jelen van a céltudatosság és az érzelmi mélység.
- A férfiaknak újra kell tanulniuk, hogyan fejezzék ki érzéseiket.
- A nők szerepe is fontos: a férfi érzelmi megnyílásához támogatás és biztonság kell.
- A fejlődő férfi sebezhetőbb, mélyebb és hitelesebb kapcsolatokat képes kialakítani.
- Az önismeret útja nehéz, de hosszú távon magasabb minőségű életet és kapcsolódást hoz.
A modern világunkban a két nemet jelképező ellentétes pólusok közelítenek egymáshoz, a férfiak már megengedhetik maguknak, hogy kimutassák az érzelmeiket. E kiteljesedettebb férfiléthez önismereti út vezet, mely nem ígér könnyű utazást, de érdemes rálépni.
A hormonok és a nevelés szerepe a férfivé válásban
A férfiak érzelmi működéséről számtalan sztereotípia él. Valóban nehezebben fejezik ki magukat? Vagy csak a neveltetésük teszi őket zárkózottabbá? Sok az érzékeny, a női oldala megélésére is képes férfi, ám mégis úgy tűnik, hogy a férfiak többsége e sztereotípiának megfelelően működik. Mi lehet ennek az oka?
„A férfiakban általában több a tesztoszteron hormon, a nőkben pedig több az ösztrogén és az oxitocin. A tesztoszteron cselekvésre, akcióra, problémamegoldásra késztet, amit gátolhat, ha túl érzelmesek vagyunk. Az oxitocin pedig ahhoz szükséges, hogy másokkal kapcsolódjunk, megosszuk velük a belső tartalmainkat. A két nem közötti biológiai különbséghez hozzáadódik a kulturális nevelés, ami azt hangsúlyozza, hogy a férfi akkor működik jól, ha az érzelmeit kontrollálja vagy elnyomja. A nőknek viszont megengedett az érzelmek kimutatása, ők lehetnek gyengébbek, érzelmesebbek. Ez a tradicionális, hagyományos gondolkodásmód jellemzője.”
A modern pszichológia a szakember szerint azonban már az egyenjogúságra törekszik: ”Az egyenjogúság nem csak jogi-politikai fogalom, hanem pszichológiai is. Azt is jelenti, hogy a férfiak lehetnek érzelmesebbek, a nők pedig céltudatosak, összeszedettebbek és kevésbé hisztisek. Ennél fejlettebb személyiségfejlődési szint is van azonban, amit az integrál pszichológia úgy hív, hogy posztmodern fejlődési szint. Itt már eltűnnek a nemek, mindkét nemben mindkét jellemző tendencia megvan, de ezzel együtt az ember meg akar nemesülni a személyiségében, erőszakmentessé, jobbá, etikusabbá, békésebbé, együttérzőbbé, elfogadóbbá szeretne válni. Ebben a régióban a férfi is és a nő is először tudatosítja a saját működésmódját, annak üdvös és ártó oldalait, és igyekszik az utóbbin túllépni. Ha például egy férfi természeténél fogva nyíltan agresszív, akkor le kell szoknia erről, és meg kell tanulnia inkább kimondani azt, amit érez, és amire szüksége van.”

Forrás: Shutterstock
A szív és az ész összeérhet
Gánti Bence szerint gyermekkorig nyúlnak vissza a szálak, a kulturális neveltetésükhöz: "Ez nem feltétlenül jelent kimondott irányelveket, hanem azt, hogy otthon a szülőkkel vagy az iskolában ezer apró jelzésből érzékeltük, hogy mit ildomos tenni, hogyan érdemes viselkedni. Az emberek általában olyan kultúrában nevelkedtek, ahol az érzelmek tudatos megélésére nem tanították meg őket, ezért felnőttként kell megtanítani, hogy észrevegyék a bennük felbukkanó érzelmeket, megcímkézzék és kimondják azokat."
A nyugati társadalom a fejével akar gondolkodni a szíve helyett, pedig már a 20. század elején, Rudolf Steiner, a Waldorf iskolák atyja is megmondta, hogy a szívet a gondolkodás szervévé kéne tenni.
"A modern Nyugat fejorientált, de ha csak erre redukáljuk a létet, akkor fájdalmasan beszűkül. A posztmodern tudatszinten – amiről Steiner és Wilber is beszél – viszont már összeér a szív és az ész, ez egy belső integráció, belső teljessé válás. Itt már – a korábbiakkal ellentétben – kíváncsiak vagyunk a férfi érzelmeire, és olyan gyakorlatokat, tereket hozunk létre, amelyek által felfedezheti és biztonságban kifejezheti azokat. A gyakorlatokra azért van szükség, hogy segítsék őt az érzelmei kimutatásában. A nőnek pedig meg kell tanulnia azt, hogy hogyan tartsa meg a férfit, akinek érzelmei vannak."
A szakértő szerint ebben a fejlődési ívben nem lehet csak a férfira mutogatni, hiszen a dinamika mindkét nemen múlik. Ahogy mondja: „Ebben a folyamatban tehát mindkét félnek fontos szerepe van, vagyis e kérdéskör nem korlátozódik csupán a férfira.”
A kapcsolati egyensúlyhoz ugyanis legalább annyira szükség van a női oldalon zajló érzelmi munkára, mint a férfiakén. A posztmodern férfi számára azonban komoly dilemmát szül, amikor az önismereti út során megnyílik az érzelmei felé. A pszichológus ezt így írja le:
„Ez a posztmodern önismereti úton járó férfi egyik dilemmája. Mert amikor átéli azt, hogy végre érzelmes és nagyobb érzelmi spektrumban létezik, akkor lehet, hogy azt veszi észre, nem olyan sikeres a nőknél, pedig ők azt mondták, hogy ha érzelmes lesz, akkor sikere lesz náluk.”
A helyzet még árnyaltabbá válik, amikor a női ösztönök működését is beemeljük a képbe. A szakértő szerint ugyanis „Ezzel ellentétes elvárást diktál viszont a nők alapösztöne, azt, hogy stabil, megbízható férfira van szükségük.” Vagyis a férfi érzelmi megnyílása önmagában nem garancia a vonzerőre — legalábbis nem minden helyzetben. Ezért az önismereti úton járó férfinak finoman kell bánnia azzal, mikor és hogyan mutatja meg a belső világát. A szakértő így fogalmaz:
Egy posztmodern önismeretre törekvő férfinak ezért meg kell tanulnia, hogy mikor jó, ha kimutatja az érzéseit, és mikor nem. Például az udvarlás kezdeti fázisában lehet, hogy sikeresebb lesz, ha nem érzelmes, és azt sugározza a nő felé, hogy stabilan a saját középpontjában van.
A férfiak önismeretének fejlődése: út a mélyebb cél felé
Az érzelmek megéléséhez legtöbbször nem elég a jó szándék vagy az önmagunkkal folytatott belső párbeszéd. Gánti Bence szerint „Az érzelmeket ritkán szoktuk teljesen megélni, ahhoz általában kell egy olyan tér – emberi együttlét –, ahol ez biztonságban megtehető.” A fejlett, érzelmileg integrált személyiség képes felismerni és érzékelni a saját érzéseit, ugyanakkor pontosan tudja, hogyan illessze őket a társas helyzetekhez. Ahogy ő fogalmaz: „Előfordul, hogy kifejezi azokat, és lesz, hogy megmarad egy szerepszerű viselkedésben. Ez az érzelmi rugalmasság – hogy mikor nyílunk meg, és mikor tartjuk meg magunknak, amit érzünk – a valódi érettség egyik ismérve. Nem az elfojtásról szól, hanem arról, hogy az érzelem a megfelelő módon, a megfelelő pillanatban kapjon helyet.”
Az érzelmileg kevésbé érett férfiak számára ez a változás rengeteg ajándékot tartogat. A szakértő szerint „a fejlődés útján járva tudunk önmagunkkal eggyé, teljessé válni. A kultúra elakaszt és befixál, hiszen a normálnak nevezett hétköznapi állapot nem a fejlődés csúcsa."
A szakértő szerint, aki elindul az önismereti úton, hamar megtapasztalja, hogy az élete hogyan kaphat mélyebb értelmet: „Úgy fogja érezni, sokkal inkább önmagát éli, az életének van egy mélyebb célja.” Ezzel párhuzamosan egy másik változás is elkerülhetetlen: az emberi kapcsolatok szintje is átalakul. „Azt tapasztalhatja, hogy kifinomultabb, azaz intelligensebb, szeretetteljesebb, békésebb kapcsolatokat tud kialakítani, mint egy öntudatlan, az érzelmeit meg nem élő ember.”
A fejlődés tehát nem csak belső békét hoz, hanem egészen új minőségű kapcsolódást is – olyat, amelyben több a szeretet, a tudatosság és a valódi jelenlét.
A modern nyugati kultúra már nemi egyenjogúságról beszél, ami – ha belegondolunk – nemcsak jogi-politikai fogalom, hanem pszichológiai is. Azt is jelenti, hogy a férfiak lehetnek érzelmesebbek, a nők pedig céltudatosak, összeszedettebbek és kevésbé hisztisek.


