Ellenségeivel etette oroszlánjait: Amanirenasz még Augustus császárt is térdre kényszerítette


Általános szabály, hogy a történelmet a győztesek írják, ennek alapján a Római Birodalom terjeszkedése is végtelennek tűnt. Azonban még egy ilyen világbirodalom sem volt megállíthatatlan, végleges határait számos vesztes hadjárat alakította ki. Az egyik ilyen történet Amanirenasz núbiai királynőhöz köthető, aki nem csak legyőzte Augustus császár seregeit, de tettei révén további évszázadokra biztosította országa tündöklését.

Ugyan az ókori Egyiptom némileg elhomályosítja, ám déli szomszédja, Núbia is kivívta a maga betonbiztos helyét a történelem lapjain. Ez a mai Egyiptom déli, illetve Szudán északi régióin elterülő birodalom i. e. 780-tól i. sz. 350-ig állt fent, mely Hórusz birodalmának méltó kihívója volt. Ugyan szerényebb régészeti lelet és forrás áll rendelkezése róluk, mint Egyiptom esetében, ismeretes, hogy gazdag kultúrájuk volt, például ők is építettek piramisokat. Mégis rettenthetetlen harcosaik okán emlékszünk rájuk.

Ugyanis a núbiaiak az ókor legrettegettebb harcosai voltak, különösen íjászaiktól rettegtek a kortárs seregek. A férfiak és nők között viszonylagos egyenrangúság uralkodott, a harcokban nők is szép számmal vettek részt, így volt lehetséges, hogy Amanirenasz királynő maga vezette a núbiai seregeket Augustus császár seregei ellen. Méghozzá elég sikeresen.
Az Athbara és Nílus folyók mentén fekvő núbiai kushita királyságot uralta I.e. 40 és 10 között Amanirenasz, akinek hivatalos címe kandake volt, mely régenskirálynőt takar. Férje Terithekas egy rómaiak elleni csatában hunyt el, így fia Akinidad helyett vette át a vezetést. Augustus császár eddigre már leigázta Egyiptomot Kleopátra és Marcus Antonius halála után, következő célpontja pedig Núbia volt.
Amikor Amanirenasz hírt kapott arról, hogy a rómaiak támadást terveznek országa ellen, elébe ment a problémának: 30 000 núbaiaval meglepetés-támadást indított.
Az általa vezetett akció sikeresnek bizonyult, három római várost is megszállt, többek között Asszuán, Qasr Ibrim és Elephantinez központokat. A harcos uralkodónő közben elvesztette fél szemét, de ez csak még jobban hangsúlyozta rettenthetetlenségét. A núbiai seregek lerombolták Augustus római császár szobrait, mely a függetlenedés és hódítás aktusa volt, fejét egy templom alá temették.
Nem kellett sokat várni a római ellencsapásra: Augustus túlerőben lévő seregei lerohanták Núbiát, ősi fővárosát, ám Amanirenasz nem rettent vissza. Inkább helyismeretét kihasználva újra és újra gerillatámadásokat indított a rómaiak ellen, mely végül megtörte a légiókat.
A források úgy tartják, hogy a harcok során Amanirenasz házi oroszlánjaival etette a római katonákat, más emlékek pedig harci elefántok bevetéséről írnak.

Három év végeláthatatlan háborúzás után végül i. e. 21-ben sor került a béketárgyalásokra. Amanirenasz jó szándéka jeleként egy köteg arany nyílvesszőt küldött Augustus császárnak, mely béke esetén ajándékként, további harcok esetén viszont fegyverként funkcionált. Végül megköttetett a béke Róma és Núbia között, mely a kushiták számára meglehetős előnyökkel szolgált.
Amanirenasz tettei révén további négy évszázadig fennmaradt Núbia, mint független királyság, de ha ő nincs, akkor a núbiaiaknak sem élnének ma is leszármazottai.
Sokat elmond Amanirenaszról, hogy már a kortárs római források is pozitívan nyilatkoztak róla, hisz méltó kihívója volt a valaha létezett egyik legnagyobb birodalomnak. A harcos uralkodónő azóta is a núbiai függetlenség jelképe, aki bebizonyítja, hogy az intelligencia és kitartás kifizetődőbb, mint a puszta erőfitogtatás.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.