Boszorkányság a 20. században? Helen Duncan, az utolsó angol boszorkány
2026.01.12.
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Life.huA boszorkányokat jellemzően a középkorhoz, kora újkorhoz kötjük, pedig még a huszadik században is voltak képviselőik. Az utolsó angol nő, akit boszorkányságért ítéltek el, 1944-ben került börtönbe.
Azt hihetnénk, hogy az újkor végével a boszorkánypereknek is leáldozott. Ez így is lett volna, ám Helen Duncan olyan messzire ment a szeánszain, hogy a brit hatóságok boszorkányság vádjával perbe fogták, majd bebörtönözték. Mindezt a második világháború alatt. Ismerd meg az utolsó angol boszorkány zavarba ejtő történetét!
Forrás: NORTHFOTO
Az utolsó angol boszorkányper
- 1944. március 23-án kezdődött az utolsó boszorkányper Angliában.
- Helen Duncan ismert spiritisztát végül bűnösnek találták.
- A boszorkánysággal vádolt nőt többször is csaláson érték.
Spiritiszta vagy kókler? Helen Duncan kétes karrierje
Az utolsó angol boszorkány 1897-ben született az álmos skóciai Callenderben, akit gyerekként a Hellish Nell, azaz „Pokoli Nell” gúnynevet kapta. Nem túl hízelgő becenevét különc, hisztérikus viselkedésénk, valamint állítólagos jóstehetségének köszönhette — saját bevallása szerint szellemeket is látott, és próféciáival nem csupán osztálytársaira, de mélyen vallásos édesanyjára is ráhozta a frászt.
Helen Duncan nem kullogott sarokba burgonyát hámozni különcsége miatt, helyette gyümölcsöző vállalkozást épített fel médiumként. Először Skóciában tartott szeánszokat, mely népes közönségre lelt. Ugyanis az I. világháború borzalmai, valamint a spanyolnáthajárvány miatt rengetegen menekültek a spiritualizmusba, hogy elhunyt szeretteikkel kommunikáljanak.
Forrás: Profimedia
Az utolsó angol boszorkány voltaképp ezt a piaci igényt igyekezett kielégíteni bizarr szeánszain, ahol nem spórolt a hatásvadász effektekkel. Sötétben, vörös fénnyel megvilágítva vezette a szertartásokat, függöny mögött esett transzba, a szertartások során pedig elvileg ektoplazmát, egy fehér, ragacsos anyagot termelt. Ilyenkor két „szellemi vezetőjét”, Peggyt, illetve Albertet is megidézte.
Ahogy egyre népszerűbb lett, a kétkedő hangok is megszaporodtak: 1928-ban Harvey Metcalfe részt vett a médium szeánszain, ahol titokban vakus fényképeket készített. Kiderült, hogy megidézett szellemi vezetői valójában lepedőbe öltöztetett papírmasé-babák.
Az ismert pszichológus Henry Price csalónak nyilvánította, 1931-ben pedig egyenesen a Londoni Spiritiszta Társaság cáfolta meg, hogy ő termelte az ektoplazmát. Ugyanis a vizsgálatok során kiderült, hogy a fehér anyag valójában sajtvászonból és kiöklendezett tojásfehérjéből áll. Azonban a bizonyítékok ellenére az emberek továbbra is tódultak a szeánszaira, mivel jóslatai olykor félelmetesen pontosak voltak.
Miért vádolták boszorkánysággal Helen Duncant?
Annak, hogy végül az utolsó angol boszorkányper vádlottja Helen Duncan lett, nem a babonás angolok, sokkal inkább a katonai hírszerzés volt a felelős. Ugyanis 1941-ben két hadihajó elsüllyedését jósolták meg neki a szellemek. A két valóban megtörtént esetet a hadsereg titokban tartotta, csak a közeli hozzátartozókat tájékoztatták — feltehetőleg Duncan is így értesült róluk —, nyilvánosságra csak hónapokkal később hozták. Az első eset után még nem tartóztatták le a nőt, ám amikor 1941 novemberében a HMS Barham süllyedését kotyogta ki Portsmouthban tartott szeánszán, az elég volt ahhoz, hogy a hírszerzés megfigyelés alá vonja.
Forrás: Getty Images
1944 januárjában azután álruhás katonák, rendőrök vettek részt szertartásain, ahol miután élő rokonaik szellemét idézte meg, razziát tartottak nála és letartóztatták. Azonban amikor el akarták ítélni, a hatóságok komoly problémába ütköztek: a médiumok és kuruzslók elleni törvény alapján nem tudták volna felelősségre vonni, büntetése túl enyhe lett volna.
Ezért nyúltak az 1735-ös boszorkánytörvényhez, mely kimondta, hogy a boszorkányságot börtönnel büntessék kivégzés helyett.
Helen Duncant boszorkányság vádjával végül bűnösnek találták, és 9 hónap börtönre ítélték. Ezt az ügy súlyosságára való tekintettel Old Bailey-ben, a Londoni központi bíróságon kellett tárgyalni. A boszorkányper természetesen nagy érdeklődést váltott ki a huszadik század közepén, még az akkori brit miniszterelnök, Winston Churchill figyelmét is felkeltette, aki nemes egyszerűséggel „elavult ostobaságnak” nevezte az esetet.
Miután Duncan 1944 végén kiszabadult a börtönből, folytatta médiumi tevékenységét, ám a hatóságok továbbra is rendszeresen razziáztak nála. 1956-ban megint elkapták csalás gyanújával, ám idős korára és betegségére hivatkozva végül elengedték. Még ugyanebben az évben érte a halál, ám támogatói és követői még posztumusz is a rehabilitálását követelték, melyet a skót bíróság rendre elutasított.
Így zárult le a boszorkányság történetének utolsó fejezete.
Boszorkányság és ami a per mögött van
Helen Duncan kétségtelenül egy ellentmondásos figura volt, akinek a meggondolatlansága lett a veszte. Ugyanis a második világháború idején a hatóságok különösen ki voltak hegyezve a spiritisztákra, mert úgy vélték, hogy képességeiket kémkedésre használták volna föl. Ilyen körülmények között pedig egy szikra is elég volt ahhoz, hogy valakit perbe fogjanak.
Ismerd meg a történelem további bizarr fejezeteit:
