Miért nyeltek kristályt az ártatlan fiatal nők? Szüzességi mítoszok a történelemből


Évszázadokon, évezredeken át élt az emberek fejében, hogy egy nő legfőbb értéke a szüzessége. A hiányos orvosi ismeretek, tabuk, hiedelmek okán számos mítosz és tévhit alakult ki a nők ártatlanságáról, melynek ők itták meg a levét. Ezeket a furcsa szokásokat és elképzeléseket vettük górcső alá.

A jogtörténet egyik legszórakoztatóbb, egyben legszomorúbb része az, hogy miért vártak el a nőktől erkölcsös, önmegtartóztató viselkedést, míg a férfi vonzalma kalandokban mérettetett. Ezt egy mondatban össze lehet foglalni: a gyereknek csak az anyja biztos. Ugyanis a gyerek apaságát bizonyítani képes tesztek csak a 20. században jelentek meg, előtte kizárólag az ember szülőanyja volt a biztos pont.
Mivel az öröklés szempontjából nem volt mindegy, hogy ki a gyerek apja, a nőknek emiatt volt tabu a koitusz házasságig. Egyedül így tudták biztosítani az apa kilétét.
Érdekesség, hogy ez a szokás csak akkor jelent meg az ősembernél, amikor földművelésbe kezdett és kialakult a mai értelemben vett magántulajdon. A jogi alapú szokás mélyen beivódott a társadalom szövetébe és a legtöbb kultúrában, különösen a kereszténységben fontos része volt az emberek életének. Ez viszont számos különös tévhit, mítosz, annál is megdöbbentő szokás kialakulásához vezetett a női szüzességgel kapcsolatban.
A szüzességgel kapcsolatos tévhitek többsége a szűzhártyához fűződik, bár ezeket ma már számos tudományos forrás megcáfolta. Röviden összefoglalva: a szűzhártyának nincs valódi funkciója. Ennél is bizarrabb volt azonban a középkori elképzelés, amely szerint a szűz nők kevesebbet vizelnek.
Ezt a magvas elméletet arra az elképzelésre alapozták, hogy egy nem szűz testének nagyobb az áteresztő képessége (?), melyet egészen zavarba ejtően igyekeztek tesztelni.
Az egyik legfurcsább, ma már inkább megmosolyogtató módszer a szüzesség megállapítására egy gagát nevű fekete, fosszilis eredetű kristályhoz kapcsolódott. A „teszt” szerint a nőnek le kellett nyelnie a követ jó adag vízzel. Ha csak hosszú idő után érezte, hogy ki kell mennie, az a korabeli hiedelem szerint azt bizonyította, hogy még szűz. Ha viszont azonnal vizelési ingert érzett, az már „árulkodó jelnek” számított.
Akadt azonban ennél is különösebb változat: a gagátkövet a nő combjai közé helyezték, majd meggyújtották. Úgy tartották, ha a nő érezte a füstjének illatát, akkor a teste már „megnyílt”, vagyis nem volt többé érintetlen. Ma már persze tudjuk, hogy a levegő áramlásának és a szagok terjedésének semmi köze nincs mindehhez – de a középkorban még más logika vezette az embereket.
Nem volt kevésbé idétlen a zsinóros szüzességi teszt sem, melyet Helkiah Crooke, I. Jakab angol király udvari orvosa talált ki. A nő orrától a koponyaalapig vezettek egy zsinórt, ami, ha illeszkedett a nyakhoz, szüzességet jelzett, ám amikor nem, kikapós volt a nőszemély.

Szintén bevett tévhit volt, hogy a szüzek környezetében másképp viselkedtek az állatok: az angol folklór úgy tartotta, hogy a szüzek képesek voltak sérülés nélkül átmenni egy méhrajon, az ókori görögök szerint pedig bizonyos kígyókat csak szüzek etethettek. Római történetírók feljegyzései szerint az állatok általi kivégzésre ítélt szüzeket gyakran megkímélték a vadállatok – az oroszlánok például nem támadták meg őket. A középkorban pedig úgy tartották, hogy egyedül a szűz lányok képesek megszelídíteni az unikornist, aki mások közelében vad és megközelíthetetlen maradt.
A szüzességnek is megvoltak az árnyoldalai, mivel sokan hitték, hogy vérüknek mágikus ereje van, így terjedhetett el a szűz lányok vérében fürdő Báthory Erzsébet legendája.
Heinrich Konman német filozófus szerint egy fa, melynek gyümölcsét először egy szűz lány szakította le, hamarosan elpusztult, valamint az érintetlen lányok rosszabbul viselték a skorpiócsípést.
Az ógörögök hite szerint a szűz nő mellbimbója kicsi, rózsaszín, míg a nem szüzeké nagy és lefele konyuló, mely igen megalázó tesztekhez vezethetett. Nem kevésbé furcsa elképzelés, hogy közösülés után a férfi „nedve” a nő mellében úszkál, így a szüzeknek kicsi, kerek mellük volt. (Utóbbi lehetett a középkori kis mell-kultusz oka.)
Sokat adtak a megelőzésre a történelem folyamán, melyben első sorban a szűzhártyát őrizték úgy, mint a hímestojást. Ez volt az egyik oka annak, hogy évszázadokig oldalnyeregben illett lovagolniuk, hogy vágtázás közben ne vesszen el az ártatlanság, de ugyanezért tiltották sokszor a vadászatot is. Mégis a szigorú nevelés, gardedámok, valamint a férfiaktól való szeparáció volt a leggyakoribb és leghatékonyabb módszer.
Ha egy nőről pedig kiderült, hogy házasságon kívül bujálkodott, kivégzéstől kezdve a vesszőzésig terjedő büntetésre számíthatott, mely nem mindig érte meg a kockázatot.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.