10 érdekesség a női hisztéria történetéről
2026.01.10.
Manapság gyakran bélyegzünk meg valakit, azzal hogy hisztis. Tudod, hogy valójában milyen elképesztően bizarr gondolataik voltak a legkiválóbb tudósoknak, orvosoknak és pszichológusoknak a női hisztériáról? Tarts velünk és elmesélünk 10 hihetetlen tényt a hisztéria történetéből!
Egészen a 20. század közepéig nem volt válasza az orvostudománynak arra, hogy mi lehet a „baja” a nőknek, így képesek voltak a történelem során több ezer évig női hisztériaként elkönyvelni számos egészségügyi vagy mentális problémát.
Forrás: Getty Images
10 hihetetlen tény a női hisztéria történetéből
Manapság, ha valakit olyan szavakkal illetünk, hogy „hisztis, vagy hisztérikus”, akkor azt értjük alatta, hogy egy kicsit őrült, kétségbeesett vagy kontrollálhatatlan a személy viselkedése. Ám, ez nem volt mindig így, ugyanis egészen 1980-ig a hisztéria egy olyan pszichológiai rendellenesség volt, amely megtalálható volt az Amerikai Pszichiátriai Társaság Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyvében. A történelem során nem volt olyan korszak, amikor ne figyeltek volna fel egy-egy újabb egészségügyi, vagy mentális problémára, viszont mivel nem tudták pontosan, hogy mik ezek, ezért gyakran mindent a „női hiszti” gyűjtőnév alá soroltak.
Egészen az epilepsziától kezdve, a klinikai depresszión át, a bizarr betegségekig egyetemesen hisztériaként emlegették az orvostudomány által egyáltalán nem kutatott területeket.
Kíváncsi vagy, hogyan vélekedtek a történelem során a női hisztériáról?
10 bizarr elmélet a történelemből a női hisztériával kapcsolatban
1. Az ókorban i. e. 1600 körül az egyiptomiak úgy gondolták, hogy a nőknél azért figyelhető meg az intenzív és drasztikus hangulatváltozás, mert a méhük fel-le mozog.
Forrás: Wikimedia-Science-Museum-Group
Azért, hogy kiküszöböljék ezt a problémát, egy bizarr kezelési módot választottak: akikről az hitték, hogy felfele ment a méhük, azoknak bűzös dolgokat raktak a szájuk és orruk elé. Ha pedig azt hitték, hogy lefele ment, ez fordítva tették.
2. Hippokratész volt az első, aki megfigyelte, tanulmányozta és lejegyezte a hisztériás nőket. Ő volt az első, aki a nevét is megalkotta. A „hisztéria” kifejezés a görög hystera szóból jött létre, ami pedig a görög méh szóból ered. Az ókori orvos úgy hitte, hogy a beteljesületlen szexuális vágy miatt alakul ki ez a jelenség, mivel a mérgező hangulatok eluralkodnak a nők testében. Azt is leírta, hogy vizsgálatai szerint főleg a szüzeket, az egyedülállókat, a terméketlen nőket és özvegyeket érinti a probléma.
3. A görög származású római orvos-filozófus Galénosz, az ókor egyik legelismertebb szakemberének számított. Galénosz úgy vélte, hogy nem a méh elmozdulása lehet a ludas, ami olyan testi tüneteket okoz, mint a szorongás, az álmatlanság, az ájulás, a depresszió vagy a fájdalom, hanem a testben rekedt „női mag”. Hippocratis Librum de Humoribus című írásában kezelésnek a házasságot és a szülést javasolja, vagy pedig a szexuális tevékenységet az önmegtartóztatás helyett. Úgy hitték, hogy a férfi ondó gyógyító hatású, így a nemi élet két célt is szolgált.
Forrás: AFP
Ezzel szemben a híres filozófus, Platón is úgy gondolta, hogy a problémák okozója a „vándorló méh”.
4. Epheszoszi Szóranosz szintén egy ókori orvos volt, aki már kicsit több empátiával, és kedvezőbb módszerekkel próbálta felvenni a harcot a hisztériával szemben. A tudományos nőgyógyászat és szülészet megalapítójaként azt terjesztette, hogy ilyen problémáknál a lehető legnagyobb kényeztetéssel kell eljárni: ajánlotta a forró fürdőket, olajokat és a masszázsokat.
Szóranosz emellett azt is megállapította kutatásaiban, hogy a szüléssel járó fájdalom és megterhelés túl nagy az ilyen nőknek. Úgyhogy azt tanácsolta, hogy inkább örökre maradjanak szüzek a nők a saját érdekükben.
5. A középkorban a női hisztériát úgy ismerték, mint a „méh démonát”, mert ezt a jelenséget összekötötték a boszorkánysággal és a babonás megszállásokkal. Éppen ezért ördögűzéssel próbálkoztak, hogy megszüntessék ezt a főleg idősebbeknél, özvegyeknél és egyedülálló nőknél felmerülő problémát.
Forrás: Getty Images
6. A reneszánsz orvosok (Girolamo Cardano és Giovanni Battista Della Porta) elvetették azt a tévhitet, hogy démonok szállták volna meg a nők lelkét. Ők a szennyezett, mérgezett vizet okolták, amiket a nők belélegezhettek. Arról is meg voltak győződve, hogy olyan anyagokat fogyasztanak a nők, amiktől hallucinálnak, emellett a méh sebezhetősége miatt alsóbbrendűnek tartották őket a férfiaknál.
Ekkor már felmerült az a gondolatcsíra is, hogy nem a méh táján kell a probléma okát keresni, hanem az agyban, mivel gyakran a melankóliával kötötték össze.
7. A viktoriánus korban visszatért az a bizarr tévhit, hogy a méh csak úgy elmászkál a nők testében, ezért a fiatal lányoknak és asszonyoknak repülősót kellett maguknál hordaniuk, amik visszaterelté a méhet a „helyére”, megelőzve ezzel a nők elájulását. Ma már tudjuk, hogy a sok ájulás a szoros fűzők miatt történtek.
Forrás: Shutterstock
8. A késő viktoriánus korban a hisztériás rohamokat úgy kezelték az orvosok, hogy kézzel masszírozták a nők intim területeit, mivel Jean-Martin Charcot, szakorvos fizikai betegségnek tekintette a problémát.
Később Dr. J. Mortimer Granville az 1880-as évek végén feltalálta a vibrátor ősét, amivel könnyebben csökkenthették a nők rohamait.
9. Sigmund Freud, a pszichológia egyik legfontosabb alakja volt az első szakember, aki felvetette, hogy nem csupán a nőknek lehet hisztériás rohama, hanem a férfiaknak is. Azt is kifejtette, hogy kutatásai szerint azok az asszonyok szenvednek ebben a problémában, akik nem képesek teherbe esni.
10. A hisztéria az 1950-es évekig egy olyan kórkép volt, amivel gyakran megbélyegeztek nőket, akiknek egyébként súlyos betegségei voltak, csak nem tudták diagnosztizálni.
Egyre több női orvos lett a szakmában, akik elkezdték jobban vizsgálni a nők testét is, így kiderült, hogy például az epilepszia nem egyenlő a hisztériával.
