Kurtizánlét a 19. században – Miért nem házasodtak az örömlányok?
2026.01.02.
Egy olyan korszakban, ahol minden a rangról, vagyonról és külsőségekről szólt, furcsa belegondolni, hogy nem mindenki törekedett házasságra. Bizonyos kurtizánok a szinglik független életét választották.
A prűd viktoriánus korszakban a szőnyeg alatt bordélyok és kurtizánok világa burjánzott. Egyes előkelő örömlányok befolyásos szeretőik révén akár előnyös házasságot is köthettek volna, ám mégsem mentek férjhez. Arra, hogy ezek a nők inkább a vénlányságot választották, a kurtizánok különös helyzete és a társadalmi berendezkedés ad magyarázatot.
Forrás: Getty Images
Viktoriánus kurtizánok különös élete
- A 19. században gyümölcsöző üzlet volt elit örömlánynak állni.
- Sok kurtizán nem házasodott meg, hogy független maradjon.
- Nem egy képviselőjük jól menő vállalkozást épített fel.
Frivol kurtizánok a prűd viktoriánus korban
Régóta ismeretes, hogy a híres nevezetes viktoriánus erkölcs egy bábjáték volt csupán, amit a brit felsőbb osztály mímelt el a világnak. A prüdéria álszentségét remekül illusztrálja, hogy ebben a korszakban komoly sztárstátuszt voltak képesek kivívni maguknak a kurtizánok, akik koruknak valóságos influenszerei voltak.
Egyik-másik képviselőjük uralkodók kegyeibe is beférkőzött és akkora társadalmi megbecsülésre tettek szert, hogy azok már az arisztokrata hölgyekével vetekedtek. Gondolhatnánk, hogy aktív éveiket abbahagyva többségük férjhez ment és valóban. Nem egy közülük előkelő kérőre tett szert. Ilyen volt például La Päiva, aki kurtizánként kezdte, házassága révén végül Donnersmarck grófnéja lett, ám ő inkább a kivétel volt, mint szabály.
Ugyanis a viktoriánus kurtizánok jelentős része köszönte, de nem kért a házasságból.
Ez különösen meglepő döntés egy olyan korszakban, amikor egy hozzájuk hasonló félvilági nőt kitaszította magából a társadalom, komoly előnyökkel szolgálhatott számukra a házasság. Csakhogy a 19. századi patriarchális társadalomban egy házas nő nem rendelkezhetett saját anyagi javai, vállalkozásai felett. Ez nem tette vonzóvá a házasság intézményét az egykori kurtizánoknak, hisz a híres kokottok az évek alatt igencsak megszedhették magukat.
Vállalkozók, feministák, független nők: a kurtizánok ambivalens világa
A 19. században ambivalens társadalmi státuszban voltak a kurtizánok. Egyfelől természetes jelenség volt a prostitúció, az arisztokrata férfiaktól majdhogynem elvárták, hogy a bordélyokat látogassák. Egy-egy magas státuszú kurtizán afféle díszállat, látványosság, a társasági élet éke lehetett, akik ügyesen helyezkedtek, jelentős vagyonra tehettek szert.
Ugyanakkor foglalkozásuk, valamint olykor mai mércével is polgárpukkasztó viselkedésük miatt botrányok lengték őket körbe, könnyen ki is eshettek a társaságból. Emellett az előítéletekkel, kiközösítéssel is szembe kellett nézniük, helyzetük rendkívül kiszolgáltatott volt. Egy szóval a társadalom afféle külön utasai voltak, akik saját világuk keretrendszere szerint éltek.
Ilyen körülmények között a házasság nem felemelte, hanem csak korlátozta volna őket.
Házasság helyett sokan vállalkozásokba fogtak. Kat Hamilton, a londoni éjszakai élet királynője például saját titkos klubot nyitott magas rangú férfiaknak, ahol trónt emeltetett magának. Ebben ülve fogadta rajongói hódolatát, miközben pezsgőt szürcsölgetett. Annie Gilbert, a kiváló lovas olyan magas szinten űzte hobbiját, hogy később ő maga képzett lovakat kifejezetten arisztokrata nők számára.
Valóban irigykedni kéne 19. századi kurtizánokra?
Noha megkeresett pénzüket jó páran sikeres vállalkozása forgatták, még a szerencsések számára is inkább volt kényszer ez az út, mint szabad akarat. Ugyanis egy kiöregedett kurtizánt kivetette magából a társadalom. Sokan végezték szegényházban, nem egy képviselőjük pedig már fiatal korában meghalt. Agnes Willoughbury, aki később sikeres kocsmatulajdonossá vált, azért kezdett vállalkozni, hogy húgait megmentse a bordélyoktól.
Olvass további érdekességeket a kurtizánok botrányos világáról:
