Rend a lélek tükre: így hat otthonod rendezettsége a belső világodra

A lakásunk sokszor előbb árulja el, mi zajlik bennünk, mint ahogy mi magunk észrevennénk. A kupacok, a szortírozás halogatása és a felesleges tárgyak azt jelzik, hogy valami bennünk is elakadt. Nem véletlen, hogy a rendrakás világszerte mozgalommá vált: Maria Kondo tanítása szerint azt érdemes megtartani, ami örömet ad – minden más csak terhet cipel tovább velünk. 

A bölcs mondás úgy tartja: „Ahogy fent, úgy lent, ahogy kint, úgy bent.” Eszerint, ami a külvilágban megjelenik, az a belső világunk tükre. A körülöttünk lévő rend, rendetlenség, illetve káosz a lelkünk éppen aktuális állapotáról mesél. Ha rendet rakunk a lelkünkben, azzal a külső rendrakást is inspiráljuk, és fordítva: ha a környezetünkben rendet teremtünk, a lelkünk is megkönnyebbül, és új utak nyílhatnak meg előttünk. A rend harmonikus együttrezgést, együttlétet jelent, amikor az emberek és a tárgyak úgy tudnak jelen lenni, létezni egy térben, hogy olyan érzetet keltenek, mint például egy csodás mintázatú kaleidoszkóp látványa. Ha szárnyal a lélek, akkor a környezete is ennek megfelelően alakul, rendeződik. Ez nem csupán rendezett környezetet jelent, hanem azt is, hogy jó érzés az adott térben lenni, élni, mert olyan tárgyak vannak körülöttünk, amelyeket szeretünk, és amelyek önmagunk – jelen pillanatban elérhető – legjobb változatának megélésére inspirálnak. 

Tárgyak, amelyek visszafognak

Előfordulhat azonban még a legrendezettebb otthonban is, hogy a tárgyak között akadnak olyanok, amelyek negatív, lehúzó energiát képviselnek. Lehet, hogy pusztán a színük, a formájuk miatt keltenek rossz érzetet, de kapcsolódhatnak hozzájuk akár kellemetlen pillanatképek, érzések, gondolatok is a múltból. A valódi diszharmóniát azonban a mennyiség egy bizonyos szintjének meghaladása jelenti, ami tárgyak kupacaiban, halmaiban, a rendelkezésre álló lakótér nagyságára fittyet hányó, túlbuggyanó gyűjteményekben jelenik meg. Az utóbbi esetben a rendteremtés felér egy komoly kihívással. Pedig erre előbb vagy utóbb sort kell keríteni, mert ha a felhalmozott holmik miatt kinőjük a lakást, akkor – hacsak nem költözünk nagyobba – kénytelenek leszünk szelektálni, a rendetlenséget felszámolni. 

Mit tartsunk meg és mit ne?

A rendteremtéssel kapcsolatban fontos kérdés az, hogyan kezdjük el a rendrakást és mit tegyünk, hogy ne alakuljon ki újra és újra összevisszaság, káosz az otthonunkban. Sok felesleges dolog, kacat lehet, amitől érdemes lenne megszabadulni, ám azért, hogy a figyelmünk ne a kidobásra mint veszteségélményre helyeződjön, érdemes inkább arra koncentrálni,  mi az, amit meg szeretnénk tartani. Maria Kondo, a rendrakás japán szakértője szerint a rendszerezés lényege az, hogy a dolgaink közül válasszuk ki azokat, amelyek örömet jelentenek a számunkra, és amelyeket használunk, és ezeket tartsuk meg. Ha például a ruhatárunkat szeretnénk selejtezéssel felfrissíteni, akkor érdemes minden egyes darabot a kezünkbe venni és megfigyelni, hogy milyen érzések, gondolatok jelennek meg eközben bennünk. Válasszuk ki azokat, amelyeknek a látványa, a tapintása jó érzéseket vált ki belőlünk és szívesen viseljük őket, a többitől pedig váljunk meg.

Mit kezdjünk a kényszeres gyűjtögetéssel?

Nagy rendetlenség vagy akár káosz többnyire akkor alakul ki a lakásban, amikor valamilyen dologból, például újságból, ruhából, kozmetikumból jóval nagyobb mennyiséget halmozunk fel, mint ami a rend, a harmónia fenntartása szempontjából kívánatos lenne, illetve amit a lakás méretei megengednek. Komoly gyűjtemények alakulhatnak ki így, amelyek nagy részét – vagy akár az egészet – nem használjuk. Kiselejtezésük vagy a teljes megszüntetésük nagy belső ellenállásba ütközhet, mivel pusztán az életünkben való jelenlétüktől tudat alatt azt várjuk el, hogy valamilyen, az életben játszott szerepben erősítsenek meg minket. 

Az újságokat gyűjtögető, az információkat birtokló és áramoltató ember szerepét ölti magára, a kozmetikumokat felhalmozó a szép nő, a ruhásszekrényeket megtöltő pedig a divatos nő figuráját erősíti. A gyűjtögető embernek nem könnyű megválnia gyűjteménye becses darabjaitól, hiszen mindegyik az identitása részét képezi. Érdemes tudatosítania, hogy a gyűjteménye valójában mit jelképez és azt a személyiséget, amely hozzá köthető, nem a gyűjteményen keresztül, hanem más módon jó megélnie.

Szembenézés a múlttal

Amikor elhatározzuk, hogy rendet rakunk az otthonunkban, azzal a belső rendteremtésre is igent mondunk. Amikor megszüntetjük a káoszt például a szekrényeinkben, könnyen szembetalálhatjuk magunkat múltunk elfeledett „csontvázaival”. Azokat a tárgyakat, amelyek fájdalmas történetekkel fűződnek rá életünk fonalára, hajlamosak vagyunk elrejteni valamelyik fiókba, szekrénybe. Ott lapulnak a jótékony, takaró sötétben, ahogyan a hozzájuk fűződő emlékek is a lelkünk mélyén. Amikor úgy érezzük, hogy ideje elővenni őket, velük együtt a kapcsolódó lelki tartalmak is a felszínre kerülnek. Ezért sokszor nem könnyű belefogni a rendrakásba, halogatjuk, és ha végre elkezdjük, akkor is lehet, hogy lesznek olyan pillanatok, amikor megállunk, s a múltunkkal hosszan szembenézünk. 

Bizonyos történetek ilyenkor újra pörögnek, érzelmek, gondolatok idéződnek fel. Fontos, hogy adjunk magunknak elegendő időt a feldolgozásra, az elengedésre. Mivel e tárgyak mögött sok érzelmi energia húzódik meg, ezért ezeket – például a fotókat – érdemes a rendrakás végére hagyni. Lehet, hogy a múltunkat ily módon magunk mögött hagyni nem éppen kellemes feladat, de megéri, mert a fáradozás eredményeképpen nemcsak az otthonunk lesz harmonikus, rendezett, hanem a lelkünk is megkönnyebbül, és ennek hatására akár új utak lehetősége nyílhat meg előttünk az életben.