Legendás szerelem a sírok között – Weöres Sándor és Károlyi Amy története


Január 22-én halt meg Weöres Sándor. A költő, akinek versein generációk nőttek fel, nemcsak a magyar irodalom egyik legkülönlegesebb alakja volt, hanem egy egészen rendkívüli szerelmi történet főszereplője is. Egy nő állt mellette több mint négy évtizeden át – társ, múzsa, gondviselő és alkotótárs: Károlyi Amy.

A költők szerelmei gyakorta igazán romantikusak, de kevés szerelmi történet indul olyan regényszerűen, mint az övék. 1946-ban a 33 éves költő és a nála négy évvel idősebb Károlyi Amy első randevújukat egy temetőbe beszélték meg. Sétáltak, beszélgettek, belefeledkeztek egymásba, és közben rájuk esteledett. A temető kapuját bezárták, ők pedig ott rekedtek az éjszakában.
Reggelre azonban már mindketten tudták: együtt akarják leélni az életüket. A bizarr, mégis sorsszerű kezdet mintha előre jelezte volna kapcsolatuk lényegét: egyszerre volt földi és túlvilági, játékos és végletes.
Csak azt tudom, hogy társra sose várt az én szívem s lettél egyszerre társa,
elvéve tőle életet s halált, hogy visszaadd másféle ragyogásra;
– írta később Weöres, mintha ezt az első éjszakát idézné fel.
„Ariel meg Puck ne házasodjon meg”
Weörest kortársai gyakran manónak, koboldnak, kortalan mesealaknak látták. Gyermekien különös mozgása, éneklő beszéde, grimaszai mögött hatalmas műveltség és szellemi mélység rejtőzött. Nem csoda, hogy az irodalmi élet egy része nem nézte jó szemmel a házasságát.
„Ariel meg Puck ne házasodjon meg” – idézte fel később Károlyi Amy a környezetük reakcióit. Mintha a költőt elrabolták volna a művészet tiszta szférájából. Pedig épp ellenkezőleg: Amy nem elvette, hanem megtartotta őt az életnek. Weöres versében így fogalmazta meg érzéseit:
A csókod festi kékre az eget, szemed színétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret és világtalan az egész világ.
Sokáig csak Weöres Sándor feleségeként emlegették, pedig Károlyi Amy maga is jelentős költő volt, erős, alkotó nő. Igaz, pályája későn indult: 31 éves volt, amikor Babits Mihály közölte első verseit a Nyugatban. Weöres már ekkor rajongással „aranyból készült papnőnek” nevezte.
Házasságuk nemcsak érzelmi, hanem szellemi szövetség is volt. Hatottak egymás költészetére, együtt gondolkodtak világról, létről, formáról. Amy később úgy fogalmazott: ez a kapcsolat olyan távlatokat nyitott meg számára, ahová egyedül sosem jutott volna el.
A legendás szerelemnek volt sötét oldala is. Weöres egész életében küzdött az alkohollal. Ez volt az egyetlen dolog, amely valóban veszélybe sodorta a házasságukat, és magát a költőt is.

Amy nem romantikus múzsa volt, hanem következetes társ. Ő tartotta kézben a pénzt, a hétköznapokat, és néha a férjét is szó szerint megóvta önmagától. Lator László szerint:
„Ha nem jön Amy, Weöres Sándor az árokparton halt volna meg harmincvalahány éves korában.”
A költő egyszer még meg is fenyegette: ha nem ihat, elhagyja. Amy nem engedett. Weöres végül lemondott az italról, megszabadult démonaitól, és ez a döntés talán az életét mentette meg.
Versben e történet így szól:
...jársz vad, töretlen Tibet-tájamon,
imbolygó szánalom,
vagy éji égen csillagkérdező szem.
A megtépett ideg, e rossz kuvik,
szemed nyugodt kék mécsét megtalálja;
kicsinyke úrnő, térdedhez buvik...
Kapcsolatuk nemcsak fegyelemből és gondoskodásból állt. Tele volt játékkal, humorral, szenvedéllyel. Ennek egyik legszebb bizonyítéka a Priapos, az a pajzán, erotikus versfüzet, amelyet Weöres kizárólag Károlyi Amynak írt.
Csak azt tudom, hogy hajlós testeden
szinte öröktől ismerős a testem,
fejemnek fészke ott a kebleden,
s nem szégyen, ha előtted könnybe estem,
semmit se titkolok...
elszunnyad az érzékiség kutyája.
Ezek a sorok nem a nyilvánosságnak szóltak, hanem egy bensőséges, mély kapcsolatról vallottak. A kötet mellé egy különleges karkötőt is készíttetett feleségének – titkos jelképeként egy szerelemnek, amely mindig megtalálta a saját nyelvét.
1989 elején Weöres Sándor kórházba került. Károlyi Amy is súlyos beteg volt, mégsem mozdult el mellőle. Ott ült az ágya mellett, amikor a költő egyszer csak megszólalt: „Felmegyek a magasságos egekbe, az fáj.” Ezek voltak az utolsó szavai. Weöres kómába esett, és január 22-én meghalt. Amy még tizennégy évig élt, de ahogy egyik verssor is sugallja, a kapcsolat nem szakadt meg:
...és benn a Fénykirály, az örök ember, még hallgat, tán nem tudja szép neved,
s nem mond ítéletet, így vár piros ruhában, szerelemben.
Így szerettek ők, ez volt Weöres Sándor szerelme: nemcsak egy asszony, hanem az élet, az otthon, a megmaradás. Örök szerelem.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.