Pletyka – ez a sokat szidott, de mégis soha nem kihaló társas jelenség, amitől minden fodrászszék érdekesebbé válik, mint bármelyik Netflix-sorozat aktuális epizódja.

Forrás: Norhtfoto
Cicaharc a szalonban: a pletyka pszichológiája
- A pletyka nem bűn, hanem társas ragasztó, ami összetartja a közösségeket és segít információt cserélni
- Nők esetében a pletykálkodás gyakran finomított, gondoskodó csomagolásban történik, ami társadalmi előnyt hozhat, még ha titokban versengés is zajlik
- A popkultúra (pl. Bridgerton) és a mindennapi fodrászszalon-csevegés kulturális tünetei egyaránt tükrözik ezt a pszichológiai jelenséget
A legnagyobb pletykahőst valószínűleg már mindenki nagyon jól ismeri. De tudtad, hogy Lady Whistledown, a Bridgerton pletykafelelőse nem is különbözik tőlünk annyira?
Sőt! A pszichológiában a pletyka nem pusztán „rosszindulatú fecsegés”: hosszú evolúciós folyamatok során olyan mechanizmussá vált, ami segítette a közösségek összetartását. Őseink nem a TikTok-feedet lapozgatták, hanem a tábortűz körül ültek, de mégis ugyanazt csinálták: információt cseréltek arról, ki megbízható, ki veszélyes, és kihez érdemes közel kerülni.
Miért a nőkkel azonosítják a pletykálkodást?
A kutatások szerint a nők pletykálkodása gyakran gondoskodó keretbe ágyazódik, még akkor is, amikor valójában versengésről van szó. Ez az „aggódó” stílus segít abban, hogy a pletykáló társadalmi előnyre tegyen szert, miközben saját hírnevét védelmezi, és közben mégis jó szándékúnak tűnik.
Ez pedig nem feltétlenül rosszindulat
Egyes pszichológusok szerint a pletykálás közösségi endorfint szabadít fel, erősíti a kötelékeket, és segít abban, hogy megtanuljuk, ki az, akiben megbízhatunk. Ugyanakkor természetesen nem mindegy, hogyan tesszük ezt: a rosszindulatú pletyka néha mérgező lehet, és tönkreteheti a barátságokat vagy az alapvető bizalmat.
Szóval amikor a barátnőddel kibeszéltek valakit, nem csupán „kibeszélés” zajlik, hanem egy komplex társas stratégia bontakozik ki, amely evolúciós, pszichológiai és közösségi dinamikákból építkezik.
És igen, ebben mindenki részt vesz néha − igen uraim, ti is −, még akkor is, ha inkább azt hisszük, hogy „csak egy kis csacsogás” volt az egész.
Ezek is érdekelhetnek:


