2026.02.13.
Valószínűleg mindannyian ismerünk legalább egy olyan személyt, akire könnyen rámondjuk: folyton szerelmes. A szerelemfüggőség mögött azonban nem csupán romantikus alkat, hanem mélyebb lelki folyamatok és tudattalan minták húzódhatnak meg. Hogy mi állhat a jelenség hátterében, és miért vágynak egyesek állandóan az intenzív érzelmekre, szakértőnk segített megérteni.
A szerelem az egyik legerősebb és legszebb érzelem, amit emberként átélhetünk, ám nem mindenkinél ugyanúgy működik. A szerelemfüggőség esetében nem a partner személye kerül a középpontba, hanem maga az érzelmi állapot, a fellángolás és a rózsaszín köd. Ez az intenzív élmény azonban gyakran ellehetetleníti a hosszú távon is működő, biztonságos párkapcsolatok kialakítását.
Forrás: Shutterstock
Szerelemfüggőség: amikor nem a társba, hanem az érzésbe szeretünk bele
- A szerelemfüggőség az intenzív érzelmi állapot iránti vágyból fakad, nem a partner személyéből.
- Az érintettek gyakran idealizálják a másikat, és könnyen belehabarodnak szinte bárkibe.
- A fellángolások jellemzően rövid ideig tartanak, az elköteleződés ijesztővé válik.
- A háttérben sokszor kötődési nehézségek és gyerekkori hiányok húzódnak meg.
- A szerelemfüggőség mindkét felet sértheti egy kapcsolatban.
- Gyakori a párkapcsolatok gyors váltogatása és a plátói szerelem.
- Intő jel lehet, ha sosem alakul ki életkornak megfelelő, hosszabb távú kapcsolat.
- A felismerés és az önvizsgálat az első lépés a változás felé.
- Szakember segítségével feldolgozhatók a tudattalan félelmek és elakadások.
Mi a szerelemfüggőség?
A szerelemfüggőség lényege, hogy az érintett nem elsősorban a másik emberhez kötődik, hanem ahhoz az érzelmi hullámzáshoz, amit a szerelem kivált. A fellángolások gyorsak, intenzívek, de gyakran rövid életűek, és az elköteleződés közeledtével hirtelen megszakadnak. A jelenség hátterében sokszor kötődési nehézségek és feldolgozatlan érzelmi minták állnak.
Pillangók a gyomorban
Vannak olyan emberek, akik imádnak belehabarodni másokba és abban a módosult tudatállapotban lebegni, amit ez az érzés ad. Éppen ezért számukra nem az aktuális társ személye áll a középpontban, ők egyszerűen a szerelembe szerelmesek.
„Az emofíliások szinte bárkiben képesek meglátni a lelki társat, mivel idealizálják a másikat. Folyton a rajongásuk tárgyát keresik, nem ritka a plátói szerelem sem, de gyakoribb, hogy egymás után ugranak bele az olyan kapcsolatokba, melyek inkább fellángolások és nem tartanak túl sokáig – részletezi Sarkadi Bálint klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta. – Amikor viszont eljutnának arra a pontra, hogy elkezdhetne kialakulni egy hosszú távon is működő viszony, kibújnak az elköteleződés alól és szakítanak. Ennek elsődleges oka lehet, hogy a szerelemfüggők megrettennek a valódi kapcsolódástól. A hús-vér társsal való kötelék megrémíti őket, emiatt az esetek nagy részében a könnyebb utat választják: beleszeretnek másba, ahol szembenézés nélkül újra átélhetik a varázslatot. Fontos azonban megérteni, hogy ezek a folyamatok tudattalanul játszódnak le az egyénben, ami tudatos, az csupán a szerelem átélése.
Több tényező is tehet róla
„A magányt kifejezetten nehezen viselő szerelemfüggők a saját érzelmi szükségleteik kielégítését tartják szem előtt. És bár azt gondolhatnánk, mindez csupán a szerelemről, illetve az önzőségről szól, valójában a függőség mögött komolyabb, főként tudattalan indíttatások, sok esetben gyerekkori tapasztalatok feltételezhetők.
A gyakori szerelembeesésre való hajlam hátterében jellemzően kötődési nehézségek, illetve valamilyen deficit állhatnak, melyeket a korai évekből hozhatjuk. A felnőttkori párkapcsolatok kialakítása kapcsán ugyanis nagyon fontos aspektus, hogy milyen mintát láttunk a szüleinktől. Hogyan voltak ők benne a saját házasságukban? Milyen szinten kapcsolódtak egymáshoz? Hűségesen éltek vagy sem? Ezek, és sok egyéb hasonló befolyásoló tényező határozzák majd meg a szerelmi életünkhöz és párkapcsolatainkhoz való viszonyulásunkat. Ezen kívül a szerelemfüggőség kialakulásában komoly szerepet játszhat, hogy milyen szinten voltak kielégítve az érzelmi szükségleteink gyerekkorunkban, valamint, hogy kialakult-e biztonságos kötődés a szüleinkkel, ami a későbbiek során is irányadóként szolgálhat."
Önmagunk és mások védelme
Az emofília mindkét félre nézve hordozhat veszélyeket. Míg a szerelemfüggőt egészségtelen kapcsolatokba is sodorhatja, azáltal, hogy az egyén a gyors érzelmi kötődés miatt nem veszi észre az esetlegesen intő jeleket, addig a partner azért sérülhet, mert hamar leváltják. A jelenség a környezetet is megterhelheti, hiszen a szerelemfüggő személy viselkedése kívülről nézve többnyire aggasztó.
„Az emofília megnehezíti az egészséges kapcsolatok kialakítását, sok egyéb mellett ezért is lenne elengedhetetlen felismerni, ha érintettek vagyunk benne. Nem könnyű, de nem is lehetetlen rájönni, ha ilyen elakadással küzdünk, ennek első lépése, hogy önvizsgálatot tartunk. Ha felismerjük, hogy nagyon gyakran vagyunk szerelmesek, könnyedén váltunk párt, és szinte soha nem sikerül az életkorunknak megfelelő hosszabb távú normatív párkapcsolatot kialakítanunk, azt intő jelként foghatjuk fel. Az is figyelemfelhívó, ha körbenézünk a környezetünkben, és azt látjuk, a barátaink, ismerőseink máshol tartanak a szerelmi életükben. Amennyiben idáig eljutunk, érdemes elkezdeni dolgozni a nehézségekkel, és akár szakember segítségével feltérképezni, vajon mi az, amitől valójában tartunk, amitől óvjuk magunkat és amit szeretnénk elkerülni, amikor felmerül a hosszú távú párkapcsolat lehetősége. Ezzel a munkával sokat tehetünk azért, hogy a későbbiekben pozitívan alakuljon a szerelmi életünk" – foglalta össze a pszichoterapeuta.
Különleges érzés szerelmesnek lenni, ráadásul olyan mélyről jövő emócióról beszélünk, ami ellen tényleg nehéz tenni. Ettől függetlenül fontos látni, hogy emberként tudatos lények vagyunk, akik képesek a racionális gondolkodásra. Még ha szerelmesek is lettünk, fontos, hogy adott élethelyzetben mérlegeljünk, határokat húzzunk. Nem ritka ugyanis, hogy valaki meglévő párkapcsolat mellett lángol fel más iránt. Azt viszont, hogy ennek az érzésnek és a kísértésnek mekkora teret engedünk, tanácsos egyénileg kontrollálni.
Ne keverjük össze a társfüggőséggel!
„A társfüggőségben az egyén önértékelése, érzelmi biztonsága és identitása erősen kapcsolódik a partnerhez, míg a szerelmi függőségben maga az érzelmi állapot, az intenzív kötődés és az idealizáció válik a központi elemmé. Mindkettő esetén sérül az autonóm működés, csak éppen eltérő módon" – összegzi Sarkadi Bálint.
Ezeket a pszichológiai cikkeket is érdemes elolvasnod!
