200 ezer font fél óráért? Mit tudhatott La Païva, a párizsi kurtizán hogy ennyi volt nála a tarifa?


Az ipari forradalom nemcsak a technológiát és gazdaságot, de a társadalmat is átszabta. Emiatt a régi, születési előjogokra épülő szigorú kasztrendszer meginogni látszott, ami lehetővé tette, hogy olyanok is a társadalom csúcsára hágjanak, akiknek korábban esély sem adatott volna. Közülük is kiemelkedik La Païva, a hírhedt párizsi kurtizán, aki szegénységbe született Moszkvában, ám később még a francia császár is csodájára járt palotájának.

Nem mondhatni, hogy Európa egyik legbefolyásosabb nője előtt kikövezett út állt a sikerig, hisz 1819-ben egy lengyel–német zsidó családba született Oroszországban. Születési neve Esther Lachmann volt, később vette fel a francia Thérèse nevet. Korai éveiről szinte semmit sem tudni, annyi bizonyos, hogy 17 évesen feleségül ment egy szabóhoz, akinek szült is egy kisfiút.
Ambíciói viszont messzire szólították, így nem telt egy év a szülés után, és családját hátrahagyva már Párizs felé robogott, hivatalosan még el sem vált. Így kötött ki egy bordélyházban, ahol három évig űzte az ipart. Minden lehetőség adott volt, hogy a pályatársaihoz hasonlóan a züllés posványába süllyedjen, ám La Païva nagyravágyóbb volt.

Az évek alatt sikerült annyi pénzt félretennie, hogy 1841-ben a pénzes vendégkört felvonultató porosz fürdővárosba, Bad Ems-be költözzön. Kölcsönkért estélyivel és hamis bizsukkal megrakodva indult szerencsét próbálni, így találkozott a tehetős Henri Herz nevű zongoristával. A zenész kitartottja lett, saját lakásba költöztette és elhalmozta ajándékokkal.
Amikor a kurtizán visszatért a francia fővárosba, mindenkinek Herz asszony néven mutatkozott be, szalont nyitott és beilleszkedett a művészvilágba. Azonban nem tudott mindenkit meggyőzni: Lajos Fülöp udvarából például kidobták.
1847-re szeretője megelégelte állandó költekezését, mivel művészi fizetése nem tudta fedezni Lachmann fényűző életmódját. Éppen ezért még abban az évben Amerikába utazott botrányos szeretője nélkül. Tette mindezt annak ellenére, hogy még közös lányuk is született, akit az anyai ösztönök ellen beoltott La Païva a zongorista szüleire bízott. Ahogy elapadtak a pénzcsapok, egyre több ékszere landolt a zálogosnál, így útja a kurtizánok Mekkájának számító Londonba vezetett.
Az angol fővárosban gyorsan megtalálta számításait, hisz vendégköre nőttön nőtt és ezekben a években ismerte meg a gazdag portugál márkit, Albino Francesco Araújo de Païvát. 1851-ben titokban összeházasodtak, de ásó, kapa, nagyharang helyett azonban egy szakítós levél választotta el őket, mely után nem sokkal később a férfi öngyilkos lett:
„Becsületesen és titkolózás nélkül teljesítettem a szerepemet, és elértem a kívánt pozíciót; de ami téged illet, de Païva Úr egy aljas hírű feleséggel vagy tele... Váljunk el; menj vissza a hazádba; én a nevedet veszem fel, és ott maradok, ahol vagyok.”
Ugyanis közben III. Napóleon visszaállította a második francia császárságot, ahol az erény és származás helyett a luxus és hedonizmus vette át az uralmat. Tele erszénnyel bárki könnyen érvényesülhetett, ami utat nyitott a kalandorok és szerencsevadászok előtt. Thérése visszatért a francia fővárosba, ahol címe elképesztő magasságokba emelte.
Állítólag egy fél órás légyottért mai értéken 200 ezer fontot, vagyis 87,8 millió forintot kért el, a bankókat pedig nemes egyszerűséggel elégette. (Pontosabban addig tartott a menet, ameddig tízezer frank el nem égett a kandallóban.)
Ebben talán az a leginkább meglepő, hogy egy bankár ki is fizette neki az összeget. Kliensei, szeretői száma egyre csak nőtt, míg a porosz Henckel von Donnersmarck gróf nem került a hálójába. Új kitartója meglehetősen gálánsnak bizonyult, kapcsolatuk mintegy két évtizedig folyatódott, a gróf 1871-ben feleségül is vette.
Az újdonsült grófnét férje a legdrágább ékszerekkel és gyémántokkal halmozta el, az iparmágnás legimpozánsabb ajándéka mégis az a Champs-Élysées sugárúton található villa volt, melynek láttán minden arisztokrata kastély elkullogott zöldséget pucolni. La Païva fogadószobája padlótól mennyezetig arannyal volt bevonva, a lépcsősor tömör ónixból készült, a fürdőszobák csapjai pedig drágakövekkel voltak kirakva. A pazar épület jelenleg hotelként üzemel és bárki megtekintheti.

Díszes villájában nem kisebb személyeket látott vendégül, mint a francia császárt, Émile Zolát, Gustave Flaubert, Alexandre Dumas-t, akiket a legdrágább pezsgőkkel itatott. Feljegyzések szerint Dommersmack grófné rendszeresen pezsgőben fürdőzött, kastélya egyfajta trófea volt, hogy hova is jutott a ranglétrán.
Párizs ünnepelt sztárjává vált, aki valószínűleg nem szépségének, sokkal inkább hivalkodó, energikus természetének köszönhette sikerét. Ugyanis kortársai szerint nem volt különösebben szép, mint inkább érdekes arcberendezése. Azonban ahogy a történelem változásai emelték fel, végül ezek taszították a mélybe.
1871-ben Franciaország a vesztes oldalról került ki a francia-porosz háborúból, így férje porosz származása komoly problémát jelentett. Az időközben megöregedett nőre egy ízben állítólag sziszegett a közönség, amikor belépett a színházba, kémkedéssel vádolták.
A vereség utáni években a kurtizánok renoméja is sokat romlott, bűnbakká váltak a nép szemében, amin La Païva zsidó származása sem segített.
A helyzet pedig odáig fajult, hogy férjével kénytelen volt sziléziai kastélyukba menekülni. Ebben, a ma Lengyelországban található palotában élte le hátralévő éveit 1884-ben bekövetkezett haláláig. Története azonban itt nem ért véget, ugyanis összetört szívű hites ura bebalzsamozás után padláson tárolta felesége testét, mely fölött hosszasan sírt. Amikor a gróf 1887-ben újra megházasodott, ifjú felesége teljes sokkot kapott, amikor felfedte a titkot.
Ugyan a 19. században számos sztárkurtizán tűnt föl, senkinek a csillaga nem tudott olya magasra emelkedni, mint La Païva-nak. A szegény moszkvai lány Párizs királynője lett, akinek sikerült hozzámennie a leggazdagabb arisztokratához, megszerezve a régóta áhított címet. Úgynevezett bukása után is vagyonos nő maradt, ám távol az európai társaság középpontjától, önmaga árnyékaként tengette utolsó éveit.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.