A szőke nős viccek ősanyja, Rosalie Duthé − Ismerd meg a hallgatag szépséget!


A ma ismert mémek, sztereotípiák sokszor évszázadokra vezethetők vissza. Influenszerek, motivációs poszterek, társkeresők előfutárai bizony sok generáció óta velünk vannak. Nincs ez másképp a buta szőke nőkről kialakult avítt sztereotípiával sem. Ezt a már több kutatásban megcáfolt elképzelést Rosalie Duthéhoz, egy ünnepelt francia kurtizánhoz vezetik vissza. Valóban buta lett volna a szőke szépség?

Amikor 1748-ban Versailles-ban világra jött, Rosalie Duthé előtt fényes jövő előtt állt. Édesapja XV. Lajos francia király közvetlen szolgálatában állt, ami akkoriban igen magas rangnak számított, így egy zárdába küldték, hogy alapos oktatásban részesüljön. Csakhogy egy apácazárda nem túl bulis hely, melynek következményeként a lány 15 évesen megszökött.
Rebellis Rosalie Duthét szülei büntetésből egyik nagynénjéhez küldték, aki bevezette az előkelő társaságba.
Itt ismerkedett meg a Verriéres nővérekkel, akik szárnyaik alá vették a lányt, és bevezették a társasági élt rejtelmeibe: zenélni, társalogni, táncolni tanították. Igen jó tanároknak bizonyultak, mivel az ifjú lázadó táncosként a párizsi operában kapott munkát, ahol szélesebb ismertségre tehetett szert. Ez nem csak további fellépéseket, hanem prémium támogatókat is jelentett. No de, honnan jött a buta szőke sztereotípia?
Az, hogy a szőke nőkről kialakult sztereotípia ősanyjának épp Rosalie Duthét tették meg, az egy humoros szokására vezethető vissza. Ugyanis beszélgetések, előadások során szokásává vált, hogy hosszú hatásszüneteket tartson, mielőtt megszólalna. Ettől nem csak butának, hanem hallgatagnak tűnt, a párizsi társaság nem kis derültségére.
Ez még egy egyfelvonásos szatírát is megihletett róla, amely egy igen rosszindulatú szőke nős vicc volt, Duthé rendesen a szívére is vette.
A botrány végül elült pár hét után, a szőke nős bélyeg azonban rajta maradt, amiben a későbbi történészeknek is jelentős szerepe van.
A jelentős népszerűségnek örvendő Rosalie Duthé hetente tartott szalonokat, vacsorapartikat, ahol a korszak jelentős filozófusai, tudósai is jelen voltak, akikkel élénk eszmecseréket folytatott.
A másik ellenérv, hogy 1830-ban gazdagon halt meg párnák közt, öregen, mindezt úgy, hogy túlélte a francia forradalom, a jakobinus diktatúra és a napóleoni háborúk zűrzavarát.
Folyamatosan képes volt pártfogókat szerezni, első szeretője egy angol bankár volt, őt azonban koronás fők követték. A későbbi X. Károly, illetve I. Lajos Fülöp francia, illetve VII. Keresztély dán királyt is kegyeiben részesítette. Még királyi hintóban is szállították Párizs főutcáján, a nemesek nem kis megrökönyödésére.
Élete derekán egy pazar villába költözött, számos festőművész örökítette bámulatos szépségét, így öröksége nem csak anyagi jellegű volt. Aki pedig ilyen bizonytalan időkben is képes fennmaradni, minden lehet, csak buta nem.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.