2026.04.26.
A csernobili kataszrófa1996-tól folyamatosan foglalkoztatja az embereket: a tragédiát pedig nem csak filmek és sorozatok, de könyvek is feldolgozták.
Negyven évvel ezelőtt történt a modern történelem egyik legsúlyosabb atombalesete: 1986. április 26-án hajnalban robbanás történt a csernobili atomerőmű 4-es reaktorában. Csernobil azóta nem csupán egy helység, sokkal inkább fogalom... Most két könyvet ajánlunk: mindkettő hátborzongató lenyomata a tragédiának.
Forrás: Shutterstock
Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima
A Nobel-díjas fehérorosz írónő, Szvetlana Alekszijevics két évtizedet szánt a ma 40 éve történt csernobili tragédia feldolgozására és nagyon sok emberrel beszélt ahhoz, hogy tisztán lásson és ezáltal mi is tisztán láthassuk a történteket és azt, hogy az ott élő emberek, az erőműben dolgozók, a helyszínre rendelt tűzoltók, likvidátorok és családtagjaik mit éltek át a katasztrófát követően.
A Csernobili ima tulajdonképpen szívszorító visszaemlékezések füzére. Túlélők, özvegyek és beteg, haldokló gyerekek mondják el, mi történt velük: hogyan lehet és egyáltalán lehet-e tovább élni, remélni vagy csak túlélni ebben a robbanás óta megváltozott világban.
Drámai vallomásokat is olvashatunk a könyvben arról, miként néztek szembe a tragédiával azok a szülők, akiknek a sugárfertőzés következtében beteg gyerekük született és mit éltek át azok, akik korábban egészséges gyermekeiket látták megbetegedni és meghalni. Az olvasás során megismerjük az áldozatokat, a felelősöket és az erőmű körüli munkába belerokkant vakmerő önkénteseket, de az írás jól tükrözi a humorba kapaszkodás fontosságát is, a dukumentumregényben számos „csernobili viccel” is találkozhatunk, mint például az alábbi.
"Egy ukrán menyecske szép nagy piros almákat árul a piacon. Így kínálja: 'Almácskát vegyenek! Csernobili almácskát!' Azt tanácsolja neki valaki: 'Asszonyság, ne vallja be, hogy csernobili az alma, mert a nyakán marad.' – 'Na ne mondja! Viszik, mint a cukrot! Ki az anyósának, ki a főnökének!'"
A könyv talán a legrészletesebben a Ljudmila Ignatyenko tűzoltófeleség visszaemlékezését írja le, aki várandósan napokig járt Moszkvába halálos beteg férjéhez és aki maga is belerokkant a történtekbe.
A Csernobili ima annak ellenére, hogy megrázó alkotás, letehetetlen mű.
1 / 18
Csernobili erőmű akkor és most.
AFP
Alina Bronsky: Baba Dunya utolsó szerelme
"Van egy dolog, amit itt, Csernovóban mindennél, még a csapvíznél és a vezetékes telefonnál is jobban értékelek. Ez az idő. Jobban mondva az, hogy nálunk nincs idő."
Alina Bronsky regényének is a csernobili kataszrófa adja a kerettörténetét. Évekkel a csernobili reaktorbaleset után a hatvan éven felüliek saját felelősségükre visszaköltözhettek a súlyosan sugárszennyezett falujukba. Baba Dunya, a címszereplő, az egykori ápolónő is a Csernobil-hazatérők egyike.
A könyv az ő és néhány társa egyéni sorsán keresztül mutatja be az életet a sugárfertőzött zónában, miközben Baba Dunya emlékeiben megjelennek a reaktorbaleset részletei, és borzalmas, sem embert, sem állatot nem kímélő következményei is. Alina Bronsky regénye mindemellett mégis a remény és a közösség összetartó erejének üzenetét hordozza egy számukra teljesen reménytelen világban.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
