A lift akkor is hatással van az életedre, ha nem használod: így formálta át az egész világot


Ki ne játszott volna el a gondolattal legalább egyszer, hogy egy nap luxuspenthouse-ból tekint le a világra. Különös, de alig másfél évszázada ettől a gondolattól viszolygott a legtöbb ember. Ugyanis a felsőbb emeletekre feljutni igen fáradtságos volt, jellemzően a szegények vásároltak emeleti lakásokat, míg a gazdagok az alsóbb szintek kényelmét élvezték. Ezen a fizikai társadalmi hierarchián változtatott egy találmány, mely örökre megváltoztatta városaink képét. Ez nem más, mint a lift története.

A liftek korai típusai már az ókorban megjelentek: a feljegyzések alapján a legkorábbi ismert felvonót Arkhimédész alkotta meg, i. e. 236-ban, mely egy álltok hajtotta egyszerű szerkezet volt. A rómaiak is ellesték a filozófus ötletét, hisz a Colosseumban nem kevesebb, mint 25 lift segítette az állatok porondra emelését.
Ugyan a középkortól kezdve egészen a felvilágosodásig próbálkoztak liftek építésével, ezek a korai prototípusok kis magasságokba, lassan juttatták fel az embereket, a biztonság kifejezés pedig nem szerepelt a jellemzőik között.

Az ipari forradalmat kísérő technológiai fejlődés kellett ahhoz, hogy a modern felvonók megjelenjenek. A 18-19. század fordulójának modelljeit még gőz, hidraulika hajtotta, és nem embert, hanem árut, valamint nyersanyagot szállítottak a bányákból. Burton és Homer építészek 1823-as prototípusa még csak látványosság volt, az 1835-ben bemutatott Teagle felvonó viszont már ellensúlyokkal működött.
Ezen korai szerkezetek ugyan jelentősebb magasságba röpítették az embert, ám volt egy nagy hibájuk: könnyen lezuhantak. Erre talált megoldást Elisha Otis, aki az 1854-es világkiállításon mutatta be az fékrendszerrel ellátott biztonsági felvonót. A fogaskerekes, görgős szerkezet akkor sem szakadt le, amikor szándékosan elvágta a csörlőt, ami utat nyitott elterjedésüknek.
A lift történetének fordulópontja 1880-ban következett be, amikor egy német mérnök, Werner von Siemens bemutatta az első elektromos liftet. A 19. század végétől kezdve terjedt el a lift az építészetben, kezdetben csak boltok, szállodák, később lakóházak is beépítették a felvonót.
Mielőtt rátérnénk a felvonó társadalomformáló erejére, nem mehetünk el a lift történetének egyik vakvágánya mellett. Ez nem más, mint a nyitott, folyamatosan mozgásban lévő páternoszter, melyet a gyakori balesetek miatt napjainkra a legtöbb helyen betiltottak.
Egészen a 19. századig az alsó szintek lakói voltak a gazdagok, míg a szegényebbek a felsőbb emeleteken kuporogtak. Egyes helyeken, mint például New Yorkban be sem építették a tetőteret, szigorúan tiltották, hogy bárki életvitelszerűen ott lakjon. Ennek oka az volt, hogy az épületek tetejére csak hosszú kirándulás után lehetett feljutni cúgos lépcsőházakban, amiért csekély kárpótlás volt a kilátás.
A lift megjelenése és elterjedése ezen változtatott egy csapásra: sikk lett a felsőbb emeleteken lakni, ahol nem csupán a panorámát, de a csöndet és tiszta levegőt is élvezhették, ami az alsó szinteken lehetetlen volt.

Amellett, hogy megváltozott az egyes vagyoni csoportok lakhatási szokása, a lift feltalálása a városképet is átszabta. Míg azt megelőzően nem tudtak sok emeletet építeni, mivel csak gyalogszerrel lehetett közlekedni, addig a felvonó révén az épületek egyre magasabbak lettek. Így épültek meg az első felhőkarcolók, a városok nem széltében, hanem felfelé terjeszkedtek, megteremtve a metropoliszok kialakítását. Kialakult a túlzsúfolt, szmogos belvárosok képe, ahol a nyüzsgés ára a privát szféra és tiszta levegő hiánya.
Hosszú út vezetett a primitív csörlős szerkezetektől a több száz emeletes felhőkarcolók tetejére röpítő biztonsági liftekig, ám jelentőségét nem lehet elvitatni. Nemcsak az építészetet, de a társadalmat is gyökeresen átformálta.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.