Az alacsony IQ-jú emberek 13 legjellemzőbb mozdulata – Azonnal felismerheted őket ezek alapján

A testbeszéd sok mindent elárulhat rólunk, érzelmi állapotunkról mond a legtöbbet, de szellemi képességeinket is kifejezi. Az alacsony IQ nonverbális jeleit mutatjuk be, figyeld ezeket a tipikus mozdulatokat!

Az alacsony IQ-jú emberek tipikus mozdulatai és testbeszéde

A mozdulatok is árulkodhatnak arról, ha valakinek alacsony az intelligenciája. Ha szeretnéd tudni, csak a következőket kell figyelned, ezek ugyanis tudat alatt jelzik, hogy alacsony IQ-val rendelkező személlyel van dolgod. De szó sincs arról, hogy emiatt valakire másképp kellene nézned, sőt az intelligencia egyébként akár felnőttként is fejleszthető. De ha tudod, mi a helyzet, könnyebben kezelheted a beszélgetőpartnert, és jobban megértheted a viselkedését.

Mindannyian tudjuk, hogy a szemkontaktus fontos a beszélgetésekben, és sokan úgy vélik, hogy ez az apró jel akár többet is elárulhat valakiről. Ez azonban nem feltétlenül jelent problémát vagy érdektelenséget. Inkább arról lehet szó, hogy valaki több időt igényel a gondolatok feldolgozásához és a válasz megfogalmazásához.
Sokan egyszerűen nehezebben tartják a szemkontaktust társas helyzetekben, ami kívülről úgy tűnhet, mintha nem figyelnének, pedig ez gyakran inkább bizonytalanság vagy koncentráció jele.

A sokat bólogató ember általában erősen ráhangolódik a beszélőre, és inkább követi a beszélgetés menetét, mintsem hogy saját gondolatokkal egészítené ki azt. Előfordulhat, hogy nincs határozott véleménye az adott témáról, vagy még formálja a saját álláspontját, ezért inkább visszajelző, megerősítő gesztusokkal – például bólogatással – reagál.
Ez sokszor annak a jele, hogy az illetőt magával ragadja a másik fél előadása vagy beszédstílusa, és így fejezi ki a figyelmét és bevonódását a beszélgetésbe.

Észrevetted már, hogy valaki nehezen ül nyugton egy beszélgetés alatt? Előfordulhat, hogy dobol a lábával, a haját tekergeti, vagy a kezével, például egy tollal játszik. Ez gyakran több lehet, mint egyszerű idegesség. Az ilyen fészkelődés sokszor a belső feszültség, a nyugtalanság vagy a koncentrációs nehézség jele. A test ilyenkor akaratlanul is mozgással próbálja levezetni a feszültséget, miközben az illető igyekszik követni a beszélgetést és feldolgozni az információkat.

Az arc megérintése beszélgetés közben – különösen az orr vagy a száj környékén – gyakran annak a jele lehet, hogy valaki éppen gondolkodik, zavarban van, vagy próbálja feldolgozni az elhangzott információkat. Ez sok esetben egy természetes, tudattalan reakció, amely akkor jelenik meg, amikor valaki bizonytalan, túlterhelt vagy intenzíven koncentrál. Ilyenkor az arc érintése inkább egyfajta önnyugtató mozdulat, nem pedig tudatos viselkedés.

A karok keresztbe tétele gyakran védekező vagy zárkózott testtartásnak tűnhet. Emellett előfordulhat, hogy valaki így próbálja növelni a komfortérzetét, vagy egyszerűen így érzi magát biztonságban egy adott helyzetben. A zárt testtartás – például keresztbe tett karok, lábak, előrehajló vállak – sokszor inkább a bizonytalanság vagy a feszültség jele, nem pedig tudatos elzárkózás. Ugyanakkor egyeseknél az is megfigyelhető, hogy az ilyen helyzetben fokozottan gesztikulálnak, ami a belső feszültség levezetésének módja lehet.

A gyors, hirtelen kézmozdulatok – amelyek néha kissé kapkodónak vagy koordinálatlannak tűnhetnek – gyakran a belső feszültség jelei. Ilyenkor az illető sokszor próbál lépést tartani a beszélgetés ritmusával, miközben feldolgozza az elhangzott információkat. Ez a fajta mozgás inkább a bizonytalanság vagy a feszültség levezetésének módja lehet, nem pedig tudatos viselkedés.

A beszélgetés során az arcunk gyakran tükrözi a figyelmet, az érdeklődést és az érzelmi reakciókat. Ha valakinél azt vesszük észre, hogy arckifejezései visszafogottak vagy kevésbé változatosak, az sokszor inkább a belső állapotáról árulkodik. Ez utalhat például arra, hogy az illető éppen erősen koncentrál, bizonytalan, vagy nehezebben követi a beszélgetés menetét. A mimika visszafogottsága így inkább egyfajta érzelmi vagy figyelmi terheltség jele lehet, nem pedig végső következtetés.

Társas helyzetekben előfordul, hogy egyesek nem figyelnek kellően az illemre, és például piszkálják az orrukat, fülüket, vakaróznak, vagy más hasonló mozdulatokat tesznek. Az ilyen viselkedés sokszor inkább szokás, neveltetés vagy tudatosság hiánya, illetve az adott helyzetben érzett feszültség következménye lehet. A társas szituációk egyesek számára kellemetlenek vagy szokatlanok lehetnek, ilyenkor gyakran jelennek meg pótcselekvések is, például a haj, arc, köröm vagy ruha igazgatása, illetve a kéz és láb nyugtalan mozgatása.

A kézfogásukra gyakran nem a természetes, magabiztos határozottság jellemző, hanem inkább a két véglet figyelhető meg: vagy túl gyengén, bizonytalanul nyúlnak a másik kezéhez, vagy éppen ellenkezőleg, szokatlanul erősen szorítanak rá. Ez utóbbi sokszor tudattalan próbálkozás lehet arra, hogy kontrollt vagy határozottságot sugalljanak a helyzetben.

Szintén gyakori, hogy a magasabb intelligenciájú emberekkel szemben nem hangolódnak rá beszélgetőpartnerükre, nem másolják a testbeszédüket, ahogyan azt a legtöbben teszik, ha szimpatikus számukra valaki. Meg vannak riadva abban a szituációban, amikor szellemi fölényt éreznek, így szabályosan megdermednek, ezért nem jeleik meg testbeszédükben a másikra való ráhangolódás.

Előfordul, hogy valaki olyan arckifejezéseket használ beszélgetés közben, amelyek nem illenek az adott helyzethez. Ilyenkor túl erősen vagy nem megfelelően fejezi ki a véleményét az arcával és mimikájával, akár akkor is, ha ez mások számára zavaró vagy kellemetlen lehet. Az ilyen viselkedés sokszor inkább a szociális érzékenység vagy a helyzetfelismerés hiányára utal, nem pedig tudatos szándékra. De nagyon is jellemző megnyilvánulás lehet az érzelemszabályozás hiánya, amikor valaki nem érzékeli, mert műveletlen, hogy bizonyos helyzetekben nem illik pofákat vágni, fintorogni, vagy túl sokat elárulni az arckifejezésével.

A gesztusok korlátozott használata mentális korlátokat tükrözhet. Például előfordulhat, hogy a kevésbé intelligens egyének nem használják hatékonyan a kezüket verbális kommunikációjuk kiegészítésére vagy alátámasztására. Népenként, vérmérséklettől függően változik, hogy milyen mértékben gesztikulálunk. Aki nálunk túl sokat és túl beszédesen hadonászik a kezével, az bizony nem számít illendőnek, az annak a jele, hogy nincs ezekkel tisztában az illető, műveletlen. A gesztikuláció teljes hiánya viszont azt jelezheti, hogy kevésbé tudja gondolatilag követni az elhangzottakat, vagy amikor ő beszél, kicsit tompa, a gondolatai nem világosak maga számára sem, érzelmi intelligenciája is szegényesebb.

Az alacsony intelligenciájú emberek általában nem érzékelik a személyes tér fontosságát, így gyakran túl közel állnak másokhoz, megérintik őket, ami a környezetük számára nagyon zavaró lehet. 
A személyes tér kultúránként és nemzetenként is eltérő: míg egy skandináv ember számára természetes a nagyobb távolság beszélgetés közben, addig a mediterrán népeknél sokkal kisebb a fizikai távolság. Nálunk körülbelül a fél méteres távolság tekinthető elfogadottnak.
Ha valaki ennél közelebb jön, belehajol az arcodba, vagy olyan szituációban, amikor ez egyértelműen nem indokolt, megérint, az sokszor a műveletlenség jele. Arról árulkodik, hogy nem képes felmérni a szituációt. Természetesen a temperamentum is szerepet játszik, sokan nem akarnak rosszat azzal, hogy közel mennek másokhoz, de ha láthatóan zavar téged, és mégis közel hajol, az már a szociális érzékenység hiányát mutatja, a szellemi képességeket is megkérdőjelezi.

Olvass tovább!