Ekkora botrány még nem volt a királyi palotában: nyilvánosan meztelenkedett a királyné


Az európai királyi udvarok etikettje a 21. századra sokat lazult, ám egy botrányos spanyol királyné még mai szemmel is polgárpukkasztó viselkedéssel borzolná a kedélyeket. Orléans-i Lujza Erzsébet spanyol királyné ugyan alig egy évig volt a francia király hitvese, de ez alatt a rövid idő alatt gyökeresen felforgatta az Escorial rendjét. Vajon mi vihet rá egy női uralkodót, hogy nyilvánosan meztelenkedjen? Ennek jártunk utána!

Nem állíthatjuk, hogy az 1709-ben, Versaillesban született Lujza Erzsébet francia hercegnő királynénak született, hiszen „csak” dédapja, XIII. Lajos volt francia király. Édesapja az Orléans hercege címet örökölte, a kislány pedig a hatodik gyerek volt, így neveltetésére nem sokat adtak. A várakozások szerint egy alacsonyabb rangú német, vagy itáliai herceg felesége lett volna, ám 1715-ben gyökeres fordulatot vett élete.
Ugyanis ebben az évben hunyt el a Napkirály, örököse, XV. Lajos pedig még gyerek volt, így Lujza Erzsébet apja, Fülöp lett a régens. Az 1718-as Négyes szövetség háborújának békepaktumának egyik része volt, hogy a spanyol trónörökös feleségül vegye a régens egyik lányát. Erre a nemes és megtisztelő feladatra pedig Lujza Erzsébet tűnt a legalkalmasabbnak.

1821-ben követeken keresztül formális házasságot kötött a spanyol trónörökössel, akivel egy évvel később álltak oltár elé. Mivel a menyasszony 12, a vőlegény pedig 14 éves volt ekkor, a házaséletre egy ideig még várni kellett.
Az ifjú francia hercegnőt már a spanyol udvarba érkeztekor is hűvösen fogadta férje mostohaanyja, ahol kiközösítették, olykor szekálták is az alulművelt, vadóc hercegnőt. Férje is semmibe vette, amit csak tetézett, hogy az őt kísérő nővére, Filippa viszont rendkívül népszerű volt az udvarban.
Orléans-i Lujza Erzsébet spanyol királyné impulzív, kiszámíthatatlan viselkedést tanúsított, a szigorú spanyol etikettet teljesen figyelmen kívül hagyta: meztelenül rohangált az Escorial folyosóin, fára mászott. Megtagadta az alsónemű viselését, izzadtan, ápolatlanul jelent meg fogadásokon, gyakori szokása volt, hogy drága ruháival kezdte tisztítani a palota csempéit. (Ehhez természetesen le kellett vetkőznie.) Gyakran botránkoztatta meg a palota személyzetét azzal, hogy bájait mutogatta nekik.
Azt hinnénk, hogy legalább a külföldi vendégek előtt erőt vett magán és betartotta a protokollt, ám csalatkoznunk kell. Ugyanolyan vadóc volt, mint akkor, amikor "csak" az udvartartás látta.
Lujza Mária spanyol királyné viselkedésére magyarázat lehetne a spanyol udvar szigora, ami kivetette magából, azonban nagyanyja szavai előre vetítették a botrányokat: „Szépsége ellenére ő a legkellemetlenebb ember, akivel valaha találkoztam.” Viselkedését tanulmányozva pszichológusok arra a következtetésre jutottak, hogy borderline személyiségzavara és étkezési zavarai lehettek, mivel hajlamos volt arra, hogy nyilvánosan ne egyen semmit, hogy aztán csöndes magányában azt is felfalja, ami nem ehető.

1724. január 15-én férje I. Lajos néven lépett trónra, ám az új pozíció sem késztette illendő viselkedésre. Botrányai nem maradtak megtorlatlanul, I. Lajos kolostorba záratta, Orléans-i Lujza Erzsébet spanyol királyné azonban bűnbánatot tanúsított és addig kérlelte férjét, míg meg nem esett rajta a szíve, így visszafogadta. Nem tartott sokáig a béke, mivel a király nem sokkal később ágynak esett és alig hét hónap uralkodás után jobblétre szenderült.
Özvegy spanyol királynéként évi 600 000 (~8,3 mrd forint) francia líra éves járadék járt volna neki, ám apósa, a spanyol trónt újra elfoglaló V. Fülöp spanyol király ezt megtagadta tőle. Arra hivatkozott ugyanis, hogy fia halála előtt érvénytelenítette a házasságot, így Lujza Erzsébet bevétel nélkül maradt.
Özveggyé válása után nem volt maradása a spanyol királyi udvarban, de az időközben felnőtt XV. Lajos sem akarta Versailles-ban látni. Kénytelen volt hát a francia udvartól távol, nővére kastélyaiban meghúzni magát, ahol 1742. június 16-án bekövetkezett haláláig éldegélt.
Érdemes a polgárpukkasztó spanyol királyné botrányai mögé pillantani, hisz ami a felszínen szaftos pletykaalapanyag, az a mélyben egy sebzett lélek segélykiáltása. Lujza Erzsébet élete illusztris példa arra, hogy a modern hóbortnak hitt mentális betegségek már évszázadokkal ezelőtt is léteztek.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.