Megcsalás, fekete mágia és boszorkányság – Ismerd meg XIV. Lajos botrányos szeretőjét


Pompadour márkiné, du Barry grófnő – Se szeri se száma a Versailles-i udvarban lévő királyi szeretőknek. Mindegyikük kiemelkedő volt a maga nemében, ám Madame de Montespan még ebben a mezőnyben is képes volt újat mutatni. Története olyan, mintha valami elborult Trónok harca epizód forgatókönyvéből szalasztották volna: intrika, megcsalás, fekete mágia és boszorkányság keveredik benne. Ismerd meg XIV. Lajos botrányos királyi szeretőjét!

Az egyik legősibb francia nemesi ház sarjaként született 1640. október 5-én az a Françoise Athénaïs de Rochechouart, aki már igen fiatalon megismerkedett az udvari élettel. A természetes szellemességgel megáldott lány alapos oktatásban részesült, a későbbi események ismeretében pedig meglepő adalék, hogy lánykorában igen vallásos volt. 1663-ban feleségül ment Montespan márkijához.
A házaspárnak két gyermeke is született, korai éveik kiegyensúlyozottak voltak. Később az Orléansi hercegné udvarhölgye lett, majd a Louvre közelében béreltek házat, 1666-tól pedig a francia királyi udvar részeivé váltak. Athénaïs egyszerre megbotránkoztatott és megbabonázott mindenkit azzal, hogy nyíltan kifejezte politikai véleményét. Számos udvarlója akadt a gyönyörű márkinénak, ám az asszony szeme a Napkirályon nyugodott, őt akarta megszerezni magának. Sikerült is.

A férj iszákossága és szerencsejáték függősége miatt a házasság teljesen megromlott, számos ékszere a zálogházban végezte.
Nem volt egyszerű dolga Madame de Montespannak, mivel amikor megérkezett az udvarba, XIV. Lajosnak akkor éppen Louise de la Vallière volt a szeretője. Éppen ezért a királyi ágyas kegyeibe férkőzött, aki bár tisztában volt a márkiné szándékaival, súlyosan alábecsülte ellenlábasa elszántságát. Végül a márkiné nevetett a végén, mivel élénk természetével, szépségével és éles eszével meghódította a visszafogott szeretőjére addigra ráunó királyt. 1667-től hivatalosan is királyi szerető lett, aminek férje nem örült ugyan, de egy börtönbüntetés, majd vidéki birtokaira való száműzés megoldotta a problémát.
Miután Madame de Montespan XIV. Lajos szeretője lett, a hatalmat nemcsak a királyi ágyban, de az udvarban is átvette. Nyíltan megkérdőjelezte Mária Terézia királyné pozícióját, aki szinte teljesen háttérbe szorult mögötte. Féktelen költekezése és ellentmondást nem tűrő természete miatt érdemelte ki a „Franciaország igaz királynéja” megnevezést, mely legalább akkora sértés volt, mint dicséret.
Pozícióját hét házasságon kívüli gyerekkel is bebiztosította, akikből később a három legidősebbet legitimálta a Napkirály.
Gyors felemelkedése már ekkor szemet szúrt sokaknak, ám a bukásához vezető út egy 1677-es mérgezési botrány miatt következett be, amit az utókor csak a méregügy néven emleget.
A 17. századi Franciaországban virágzott a méregkeverés, jóslás és boszorkányság. Ennek nemcsak az akkoriban az alkímiától különváló vegyészet volt az alapja, de az arisztokrácia is versenyt űzött abból, hogy ki tudja agyamentebb hobbival elütni szabadidejét. Ebben a környezetben pattant ki az a méregügy, ami egy XIV. Lajos elleni összeesküvést leplezett le, a szálak pedig gyorsan az egyik leghírhedtebb párizsi javasasszonyhoz, La Voisin-hoz vezettek.

Amikor meg kellett neveznie klienseit, egy igen előkelő kuncsaft is feltűnt a díszes listán, mégpedig Montespan márkiné. A jósnő bevallása szerint a királyi szerető fekete mágiával, afrodiziákumokkal, illetve változatos bájitalokkal tartotta markában XIV. Lajost.
La Voisin vallomásainak legmeredekebb része kétség kívül azok a fekete misék voltak, amiken állítólag maga a márkiné szolgált oltárként, és amiken az egyik legfontosabb eszköz a csecsemők vére volt.
Egyik másik szertartáson állítólag magát a sátánt is megidézték, Montespan márkiné pedig csecsemővérrel megkeresztelkedve küldött szerelmi varázslatot a királyra, amiket Guibourg abbé vezetett. Ezekre az igencsak elrugaszkodott vádakra azt hozták fel bizonyítékul, hogy a nő a király szeretője lett. Az előkelő ágyas helyzetén az sem segített, hogy a házasságtörésben játszott szerepe miatt az egyház ellenségének tekintette.

Amikor XIV. Lajos Fontanges hercegnőjét tette meg fő ágyasául és egy év után elhunyt, újfent a márkinéra terelődött a gyilkosság gyanúja. Azzal is megvádolták, hogy a király ellen szőtt összeesküvést. (Bőven elképzelhető, hogy féltette pozícióját, azonban végül nem a hercegnő, hanem Madame de Maintenon volt az, aki végleg letaszította „trónjáról”, de ez már egy másik történet.)
Noha igen súlyosak voltak az ellene felhozott vádak, a méregügyből végül jobbára sértetlenül került ki a Napkirály szeretője. 1680 körül szűnt meg a király hivatalos kegyeltje lenni, de komolyabb büntetést nem kapott, valószínűleg a királynak szült hét gyerek miatt. Sőt, ő maga és rokonai további kiváltságokat kaptak, amikor pedig 1691-ben visszavonult a királyi udvarból, évi félmillió frank „nyugdíjat” kapott, ami mai árfolyamon csillagászati összegnek számít.
Ellentétben azzal a hivalkodó életmóddal, melyet királyi szeretőként folytatott, utolsó éveit bűnbánatban töltötte egy kolostorban. 1700 körül szert tett ugyan egy impozáns kastélyra, de ezután is rendszeresen adományozott, böjtölt. Amikor 1707-ben váratlanul elhunyt, a király megtiltotta közös gyerekeiknek, hogy gyászruhát viseljenek.
A történelem egyik leghírhedtebb asszonya lett Montespant márkiné, azonban az ellene felhozott vádakat érdemes kritikusan fogadni. Ugyanis La Voisin kegyetlen kínvallatás hatására hozta fel elrugaszkodott történeteit, amik erősen felnagyították a tényeket. Valószínűleg nem fekete mágia, hanem az ügyes intrika és manőverezés volt az, amivel a márkiné befészkelte magát XIV. Lajos ágyába.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.