A mosolygós Szente Vajk a színészmesterséget a nagy elődöktől leshette el, mégpedig közvetlenül a színpadon. Kell ennél jobb iskola?

Legutóbb Makranczi Zalán mesélt nekünk a Pesti Magyar Színiakadémián töltött éveiről. Most pedig Szente Vajkot faggattuk arról, hogyan teltek a tanulóévei.

Forrás: facebook/Szente Vajk

"Az akadémián 2002-ben végeztem, de közben már Debrecenben játszottam, mert odaszerződtem, amikor végzős voltam. Nagyon jó emlékeket őrzök ezekről az évekről. Szuper tanáraim voltak és mellettük olyan nagyágyúkkal kerültem egy színpadra, mint Sinkovits Imre, Agárdi Gábor. Láthattuk őket játszani, megtanítottak az alázatra. Az ő létezésük a színházban, a színpadon példaértékű számomra a mai napig" - kezdte Vajk, aki az osztálytársairól is hasonló jó emlékeket őrizget.

"Az évfolyamtársaimmal az akadémia elvégzése után is kapcsolatban maradtunk. Szoros kötelék a miénk, hiszen a három év alatt szinte együtt éltünk a színházban. Például Simon Kornéllal már számtalanszor dogoztunk együtt" - magyarázta a színész, aki örül, hogy ma már több útja, több lehetősége is van azoknak, akik a színészettel szeretnének foglalkozni.

"Amikor mi akadémisták lettünk, akkor már az akadémiának is egyre nagyobb rangja lett, és akik odajártak, ma már meghatározó alakjai a magyar színházi életnek" - szögezte le Vajk, aki pár év múlva mint tanársegéd tért vissza az akadémiára.

"Amikor a Madách Színházban már több darabban látható voltam, visszahívtak az akadémiára tanársegédnek. Mi vettük fel például Trecskó Zsófit, akivel a Poligamyban és a Tanulmány a nőkről című darabban dolgoztam már együtt, és büszke vagyok rá, hogy tehetséges fiataloknak is segíthettem" – emlékezett vissza Vajk.