A színházi szakma egyik fontos kihívása, hogy színdarab és közönsége egymásra találjon. Scherer Péter színész néhány kollégájával együtt azt találta ki, hogy házhoz viszi a kultúrát, és olyan előadásokat fejleszt, amelyek érdeklik a nézőket.

Legutóbb a Centrál Színház remek és fontos előadásában, a Kutya különös esete az éjszakában című darabban láttalak, egy autista fiú apját alakítod. Jól érzed magad a szerepben?

Nehéz és csodás szerep, szerintem még mindig van benne olyan rejtett színészi feladat, amely megoldásra vár. Nagyon összetett figura: jó ember, hisz egymaga gondoskodik a fiúról, ugyanakkor hazudik neki - ráadásul azt, hogy meghalt az anyja - ezt nem szabadna. De elviszik az indulatai, nem tudja kezelni ezt a helyzetet, és úgy tesz borzalmas dolgokat, hogy közben a szándéka egyáltalán nem ez. Ez az apaszerep is arra irányította a figyelmemet, amivel dolgom van: naponta szembesülök ugyanis azzal, hogy milyen nehéz gyereket nevelni. Hogy mikor teszel jót, mennyire kell beleavatkozni a folyamatokba... Persze mondják, hogy csak szeretni kell, és hagyni kibontakozni - de néha meg azt látod, hogy ez így nem elég. Folyamatosan jelen kell lenni.

Forrás: Centrál Színház

Gimnazista lányaid és kisiskolás fiad van - ez is nehezítheti a szülői feladatot, hiszen életkoronként másféle törődést kívánnak...

Az ő nevelésük hagyján! Az önnevelés a fontosabb: hogy ne mordulj rájuk, ha rosszkedved van, türelmes maradj, ha szétvet a feszültség...

Az sem lehet könnyű szabadúszóként, hogy a családfenntartói szerepednek eleget tegyél - pedig ez egy férfinak, azt hiszem, alapvető motivációja.

Azért szerencsére a szabadúszás már nem teljesen az. Volt, hogy kétszer öt évig társulati tag voltam, és az biztos pénz volt, de nagyon kevés. A mostani helyzet jobb - egyrészt megtanultam tartalékolni, másrészt, és ez a fontosabb, néhány kollégámmal megalapítottunk egy mini társulatot - ez a Nézőművészeti Kft. Színházépületünk ugyan nincs, de a szerződéskötésekhez szükséges infrastruktúrával rendelkezünk - és 8 saját produkciónk van. Ebből egyet a Centrál Színházban adunk elő, pont a névadó Nézőművészeti Főiskolát, a többit a Tháliában és a Szkénében, meg szerte az országban, mivel gimnáziumokba is elmegyünk az ifjúsági darabjainkkal.

Lám, egy újabb színészi feladat, ami fiatalokkal kapcsolatos! Ezt érzed dolgodnak, hogy ehhez a korosztályhoz szólj?

Véletlenül csöppentem bele! Volt egy előadás, a Klamm háborúja, ami az iskolai erőszakról szól, egy gimnáziumi tanárt alakítok benne, és a szerepen keresztül egyre inkább belevonódtam ennek a közegnek a problémáiba.

A darabokat ti is írjátok?

Van, hogy írót is bevonunk, Tasnádi Istvánt, de ne úgy képzeld, hogy elvonul, és egyedül megírja, hanem a közös beszélgetések során alakul ki a szöveg és a dramaturgia. A következő bemutatónkra Parti Nagy Lajos ír nekünk egy Don Quijote-átiratot, amit nagyon várunk. Az ifjúsági darabjainkat viszont mi magunk, Gyulay Eszter dramaturg segítségével írjuk és fejlesztjük. A körülbelül két hónapos próbafolyamat első hónapja az ötletelés. Ifjúsági darabjaink A gyáva, a Vakság és az Ady/Petőfi. Az utóbbi arra ad alkalmat, hogy a kortárs költészetről beszélhessünk.

Friss!
Beszélgetésünkkel egyidőben (2014 május 5 és 10 között) zajlott a Kaposvári Gyermek és Ifjúsági Színházi Biennálé. A legjob magyar előadásnak járó Üveghegy-díjat az Ady/Petőfi kapta. Gratulálunk!

A gyáva pedig egy heroinista fiú és az apja vívódásait mutatja be. A fiút Kovács Krisztián, az apát én játszom - a Centrál Színház igazgatójának, Puskás Tamásnak éppen e miatt a darab miatt jutott eszébe, hogy a kettősünkre alapozva elővegye a Kutya különös esetét. A Vakság a másság iránti toleranciára és elfogadásra nevel. Minden darabunkhoz kínálunk egy-egy feldolgozó beszélgetést, a drogfüggőségről addiktológussal beszélhetnek a gyerekek, a Vakság után pedig felváltva két látássérült barátunkat, Juhász Tomit illetve Kroll Zsuzsit kérdezhetik a mindennapjairól.

Forrás: Centrál Színház

Azon tűnődöm, te mit kapsz cserébe ezekért a feladatokért...

Jó fiatalok között lenni, látni, ahogy ők még kompromisszumok és félelmek nélkül látják a világot, nagyon inspiráló az optimizmusuk.

A Kultúrcsemege kulturális ajánló rovat. Túl a te dolgaidon mit ajánljunk még az olvasóinknak? Mik a te kedvenceid?

Az első legyen a Bárka Színház előadása, a Nehéz, Mucsi Zoltán barátommal, aki egy alkoholistát játszik benne - Háy János kifejezetten Zolira írta a kisregény színpadi adaptációját. Másodiknak Tóth Krisztina Pixel című kötetét ajánlom (Krisztával úgy kerültünk kapcsolatba, hogy ő is el szokott jönni beszélgetőpartnernek az Ady/Petőfire). A harmadik pedig legyen az 52 tagú Angelica Lánykórus következő koncertje. Gyönyörű csengő hangon énekelnek, néha 5-6 szólamban, és munkájuk minőségét jelzi, hogy legutóbb Junior Prima-díjasok lettek.