Ki mondta, hogy a színházi előadás történetében csak a premier lehet érdekes? Ha egy évekkel ezelőtt színpadra állított darabot ismét megnézel, azt veszed észre, hogy az egész érettebb lett, összeállt - és a rutinná vált előadás hatalmas pluszenergiát szabadít fel a művészekben. Olyan érzést kelt, mint az érett bor tüze vagy az érett asszony szerelme. Újranéztük a Hét boszorkát!

Szokatlan színpadkép fogadja a belépőket, hiszen a darab is az. Nem hagyományos előadásra, hanem 7 zseniális művész - 6 színésznő és egy fuvolaművésznő - előadóestjére készülünk. A pódium tehát egy rockkoncert kezdőképére emlékeztet, körben hangszerek, színes fények világítják meg a füstöt. Minimális díszlet, hátul karcsú fémoszlopok osztják szeletekre a teret, középen lépcső, elöl tánctér.

Fotó: Centrál Színház/Mészáros Csaba

A zenészek játszani kezdenek, és bejön hét gyönyörű nő. Különböző korúak, de egyaránt szenvedélyesek - érzésekről, vágyról, féltékenységről és csábításról énekelnek. A fellépőruhák egyszerű, de hatásos színekkel festik meg a szenvedélyt a lazacrózsaszíntől a vörösön át a liláig és feketéig. Ágoston Katalin fruskaként csábít, Tompos Kátya szoborszerű szépség (tűnődöm, hogyan lehetséges, hogy valakin ennyire tökéletesen álljon a fényes taftruha, sehol egy deka felesleg), Básti Juli pedig a mindentudó, érett nő ironikus mosolyával adja elő a kezdő számát.

Fotó: Centrál Színház/Mészáros Csaba

Az előadás első csúcspontja Horgas Eszter és Falusi Mariann kettőse - hófehérben és kékben. Versenyre kel Eszter fuvolája Mariann énekhangjával. Összehajolnak, csábítanak, a fuvola körbetáncolja az énekest - kétféle női erő csap össze, egy lágyabb és egy keményebb, s ebben a pillanatban érzed meg, hogy tényleg boszorkák, pedig előtte angyalnak látszottak. 

Szaporodnak a vastapsok, inspirálódnak a művészek, egyre felszabadultabban élvezzük az előadást - azok a nézők is, akik hagyományos színházra számítottak hét nővel. A következő csúcspont Básti Juli és táncosai - akiket külön meg kell említenem: a Bozsik Yvette Társulat tagjai, remek táncosok -, az egyik fiú olyan alapot ad Bástinak, hogy abból csak jól lehet kijönni. A nézők percekig nem engedik le a színpadról a művésznőt - látom a szemén, hogy most már jól érzi magát -, pedig neki talán nem a zenés darab az igazi közege. Itt sem énekel - előad. Egyre "bástisabban", ahogy prózában szoktuk meg tőle. A végére királynővé válik ebben is.

Fotó: Centrál Színház/Mészáros Csaba

 Az est egyértelműen Horgas Eszter jutalomjátéka - ő a darab lelke. Amit tőle tanulhatunk, az a teremtő erő: létrehozni, összefogni, adni - és mindeközben nőként tündökölni. Ha kedvet kaptál, itt nézheted meg, mikor lesz a következő előadás. Jó szórakozást kívánok!