Elköszönünk Középföldétől: Peter Jackson monumentális filmsorozatának immár a második trilógiája is lezárul, viszlát hobbitok, tündék, orkok és törpök, jó volt veletek! Szerencsére a búcsú méltó módon zajlik le - már-már a Gyűrűk ura szintjét is sikerül megközelíteni. A hobbit: Az öt sereg csatája, kritika.

A Gyűrűk ura minden idők egyik legnagyobb filmes vállalkozása volt: J.R.R. Tolkien monumentális fantasy-regényeit filmre vinni korábban elképzelhetetlennek tűnt, de aztán a filmtechnika fejlődése és Peter Jackson állhatatossága az ezredforduló után lehetővé tette egy gigantikus filmtrilógia létrejöttét. A méreteiben, látványban, hosszúságban egyaránt óriási filmszéria aztán csúcsra jutott bevétel és díjak terén is - így jött a folytatás, pontosabban az előzmény. Ám A hobbit című regény vékonyka, belőle sok órás filmtrilógiát készíteni csak az alapanyag felduzzasztásával lehetett, ez pedig kárára ment a minőségnek, ráadásul a történet is kevésbé monumentális, így a végeredmény leginkább egy mesterségesen dagályos "Gyűrűk ura light" látszatát keltette, a brillírozó Smaug ellenére is.

Forrás: www.thehobbit.com

Legalábbis A hobbit első része esetében mindeképp, aztán a második epizódban már kicsit javult a helyzet, a tendencia pedig szerencsére folytatódott: a befejező darab a legjobb a három közül. A történet itt már szinte tényleg csak egy grandiózus finálé: Smaug felébresztése és feldühítése után a sárkány Tóváros ellen indul, hőseinknek (főleg Bardnak) meg kell küzdenie vele, majd a hegy kincsének sorsa kerül a középpontba: a felmenői örökségének gazdagságába belegajduló Thorin mindekit magára haragít, a kincsért szépen bejelentkezik sorban az összes környéken lévő hatalom, ráadásul az ősi Jó és Rossz korábban felvezetett küzdelme is kerénytörésig jut. Így a végén nem kevesebb, mint öt sereg csap össze egymással, ez pedig egy szinte fél filmet kitevő hatalmas csatát eredményez - majd egy (Jacksontól szinte már szokásosan) elnyújtott búcsúzkodást.

Valószínűleg azért is ez lett a legjobb Hobbit-film, mert ez áll a legközelebb a Gyűrűk urához (ha fel nem is ér hozzá). Az egész új trilógia attól szenvedett, hogy megpróbáltak új Gyűrűk urát csinálni valamiből, ami alapvetően nem az, és lényegét tekintve más természetű alapanyag: egy egyszerű kalandmese, nem pedig óriási eposz világfordító eseményekkel. Ez az erőlködés és megerőszakolás eredményezte az új filmek rossz arányait, no meg talán már a kreativitás is alábbhagyott a sokadik filmre a Középfölde-teremtés ügyében.

Forrás: www.thehobbit.com

A hobbit: Az öt sereg csatája története viszont az eredeti könyvben is látványos és nagyszabású, így természetesen tud Gyűrűk ura-szerű lenni a harmadik film. Szóval aki látványos csatákra, sárkánytűzre, hobbitkalandra, tündeszépségre, mágusbölcsességre, orkcsúfságra, emberjóságra és középföldei tájakra vágyik, annak most érdemes lesz moziba mennie. Főleg, mert ilyesmiket majd jó ideig nem láthat újra.

Kiknek ajánljuk:
- Középfölde rajongóinak
- a látványos és monumentális jelenetek kedvelőinek
- akik az első két rész után szeretnének egy jobb harmadikat látni

Kiknek nem ajánljuk:
- akiknek nem jön be a fantasy
- akiknél a Gyűrűk ura a mérce
- akiket zavar, ha egy film fele csatajelenetekkel telik el

Nézzétek meg az előzetesét, hogy eldönthessétek, most azonnal moziba indultok-e!