Nagy szegénységben élő, későn érő, félénk gyerek volt, aki elmondása szerint még beszélni sem tudott - éppen ezért semmi sem utalt arra, hogy valaha színész lesz. Intim dolgokról vallott Jordán Tamás. 

„Hogy miért akartam színész lenni? Valószínűleg gyermekkoromban tudat alatt arra vágytam, hogy ne olyan legyek, mint amilyen vagyok. Ne olyan felnőtté váljak, aki mindentől retteg, befelé fordul, emésztő, depresszió felé űző gondolatai vannak. Feltehetően a színészetben láttam meg ennek az ellentétét. A művész ott áll a színpadon, nagy fényben, bátran. Azért akartam színész lenni, hogy megszabaduljak saját magamtól" – mesélte a Magyar Nemzetnek Jordán Tamás, aki jelenleg is a szombathelyi Weöres Sándor Színházat vezeti, melyet ő alapított.

"A családdal jártunk néha színházba, de nem túl sokat, nem volt semmiféle színházi kötődésem, s én mégis színész akartam lenni."Forrás: MTI/Rosta Tibor

A színész, rendező még azt is elárulta, hogy milyen nagy szegénységben éltek gyermekkorában: édesanyja például főtt krumplit és tejbe áztatott, majd kirántott tehén tőgyet tett legtöbbször az asztalra, ugyanis nem volt másra pénzük.