Schneider Kinga, vagy ahogy állatvédős berkekben sokan ismerik, Kincy régi motoros, gyakorlatilag nem nagyon van olyan ember az országban, aki így vagy úgy ne találkozott volna vele valamilyen formában. Ott volt, amikor az iszapkatasztrófa után menteni kellett az állatokat, de jelen van minden nagyobb, az állatok jobblétéért induló megmozduláson is.

Jelenleg a jogszabályi módosításokat előkészítő civil csoportban ténykedik, hogy ne csak azoknak legyen biztonságosabb életük, akikre ő vigyáz, hanem minden állat számára biztosítottá váljanak az élethez méltó feltételek. Kinga nem volt mindig főállású állatvédő. Gyermekkorában édesanyja félt a kutyáktól egy baleset miatt, de a kislány unszolására végül a szülei kilencéves korában megajándékozták egy kutyával, akivel a boxerek iránti rajongása is megteremtődött. Felnőttkorában komolyabban kezdett foglalkozni a fajtával, vizsgázott küllembíró, sok kiállításon bírált is. Kiállítási boxereivel bejárta egész Európát, számtalan rangos kiállításon vett részt, többször nagyon szép eredménnyel. 

A boxerek iránti rajongása vezette a Noé Állatotthonhoz, ahol az akkor frissen alakult fajtamentő csoporthoz csatlakozott. 

Mivel diplomája, tapasztalata a kommunikáció és reklám területéhez volt, egyre többet segített az alapítványnak ilyen témákban, majd lassan az ideje nagy részét ezek tették ki. Eljött az a pont, amikor az állatvédelmi tevékenység már nem volt összeegyeztethető a civil munkájával, ekkor lett a Noé Állatotthon főállású munkatársa. 

Fotó: Szalóki Béla

Van olyan dolog, amiről az állatok mentése miatt le kellett mondanod?

Én kerek egésznek érzem az életem. Imádom a munkám, imádom a helyet, ahol dolgozom, az embereket, a munkatársaimat, az önkénteseket, akik körül vesznek. Boldog, kiegyensúlyozott családban élek a kedvesemmel és az állatainkkal. A szüleim nagyon büszkék rám, és a mai napig óvó szeretettel egy igazi védőburkot vonnak körém. Nagyon sok barát és remek ember vesz körül. Semminek nem érzem a hiányát. Három éve újra beültem az egyetemi padba is, koncertekre, színházba, nyaralni, bulizni járok. Egy dolgot azért tudok mondani: évek óta áll a gyönyörű, hatalmas motorom a garázsban, arra sajnos már nem tudok időt szakítani. A motorozás élménye, bevallom, hiányzik. 

Hogyan egyezteted össze azt a magánéleteddel, hogy az arcodat a Noé Állatotthon szóvivőjeként ismerheti az ország? 

Nagyon sok vicces történet kapcsolódik ehhez, de számomra megszokhatatlan. Zavarba ejt, és mindig nagyon sete-sután reagálom le, ha megismernek, és név szerint megszólítanak. Ugyanakkor természetesen jólesik, mert ez egyfajta pozitív visszajelzése a munkámnak. Azt azért sosem felejtem el, hogy ez a fajta ismertség nem elsősorban nekem, hanem a Noé Állatotthonnak szól. 

Forrás: Facebook/Noé Állatotthon Alapítvány

Mit látsz az állatvédelmi tevékenység legnagyobb kihívásának?

Az emberek szemléletének a formálását. Addig csak szélmalomharcot vívunk, amíg az emberek nem gondolkoznak felelősen a természetről és az állatokról. A mi egyik legnagyobb feladatunk, hogy kedvesen, türelemmel, de határozottan és hatékonyan megváltoztassuk az emberek viszonyát a környezetükhöz, az állataikhoz. Hiszem, hogy ebben kulcsszerepe van a gyerekek nevelésének, éppen ezért az egyik legkedvesebb feladatom a Noé Állatotthon oktatási csoportjának vezetése. 

A Noé Magyarország egyik legnagyobb menhelye. A kutyákon kívül számtalan egyéb állatot mentetek. Hogyan tudtad megszokni ezt a helyzetet? Van közülük személyes kedvenced?

Jelenleg nagyjából 1100 állat él nálunk, a kutyákon és cicákon kívül körülbelül 30 másik faj is képviselteti magát. Nagyon sok kedvencem van, még számba venni is nehéz: Pepe, a vénséges makákó, Bruce, az aranysakál, az öreg lovak, a birkák, a kecskék, a libák és persze a disznók. Ők indítottak el a vegetarianizmus útján, és miattuk most már évek óta nem eszem húst.

Kinga több saját kutyával és macskával él együtt, közülük a szem nélkül élő boxere a közelmúltban esett át egy daganateltávolító műtéten. A sok gazdátlan állat mellett most az ő hogyléte van a középpontban, amíg nem érkezik meg a szövettan, addig marad az aggodalom. Reménykedünk, hogy ahogy a mentések során sok-sok esetben, most a saját kutyája esetében is pozitívan alakul majd a jövő.