Dolgozó nő, anya, feleség. Számos nő él a környezetünkben, akire illik legalább az egyik jelező, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ismeri önmagát és a vágyait. Urmai Gabriella Kilépőkártya című kötete egy félreértett generációnak szól, akiknek az otthonka helyett újra elő kellene szedniük az önbizalmat nyújtó magassarkút.

Lózung, hogy egy hölgy esetében nem illik az életkorát szóba hozni, de ez most megkerülhetetlen...

46 éves vagyok. Bóknak veszem, hogy időnként huszonéves lányok azt mondják, hogy szeretnének úgy kinézni majd 46 évesen, mint én. Ebből is látszik, hogy azt hisszük, hogy az évek múlása csúnyulással, leépüléssel és az élethez való jog elvételével járó folyamat, de ez nem igaz.

,,Azt hisszük, hogy az évek múlása csúnyulással, leépüléssel és az élethez való jog elvételével járó folyamat, de ez nem igaz"Fotó: Máté Krisztián

Pedig a legtöbb nő számára krízist okoznak a negyvenes évek.  

Újságíróként, szerkesztőként, később főszerkesztőként mindig iszonyatosan emancipált, határozott, erős nő voltam. Eközben igyekeztem tisztességgel nevelni a két gyermeket, de egyszer csak azt éreztem, hogy megszűntem létezni, eltűnt belőlem a gyengéd nő. Újra meg kellett találnom magamban és ebben rengeteget segített az írás. Hosszú évek óta írtam már elbeszéléseket, majd elindítottam a Reneszánsz asszony babaháza című blogomat, ahol 3 éve osztom meg a történeteimet a követőimmel. Szabadságot ad ez az oldal, ott nem vagyok annyira keretek közé szorítva, mint az újságírásban.

Hogy született meg a Kilépőkártya ötlete?

Figyeltem a körülöttem élő embereket és vártam, mert a történetek akkor mesélik el magukat, amikor eljön az idejük. Most jött el. Ezek egészen hétköznapi sztorik, hétköznapi emberekről, hétköznapi élethelyzetekről, de nem hétköznapi megoldásokkal.

Valamennyiük mozgatórugója a szenvedély.  

Bemutatkozik egy bölcs fodrász, mesélek a bajszos nőkről, egy vidéki színház hétköznapjairól és arról, hogy egy évtizedeket késett levél hogyan változtathatja meg a tanárnő és a rockdíva életét. A pillangóról is lehull a lepel: kiderül, hogy egy titkos, gyilkos szenvedély hírnöke, a boldog családi élet álarca alatt. És végül egy válóper peremén Fodor Lidi is színre lép: a kötet végén található Kilépőkártya című kisregény főszereplője a világ legőrültebb asszonya.

A kötet végén található Kilépőkártya című kisregény főszereplője a világ legőrültebb asszonyaForrás: Urami Gabriella

Minden novelládat egy-egy ismert ember ajánlja! Milyen szempontok szerint választottad ki őket?

Azt szerettem volna, ha hozzám közel álló és a saját területükön hiteles emberek ajánlanák a novellákat. Az Újszínház színésznője, Timkó Esztert például hosszú évek óta ismerem, az egyik legjobb barátnőm, de még neki is sikerült meglepetést okoznom a novelláimmal. Miközben olvasta, folyamatosan figyelmeztetnie kellett magát, hogy ezt én írtam.

Mennyire merítkeztél a saját élettörténetéből?

Számos helyzetet én magam is megéltem valamilyen formában. Állandóan rögzítek és igyekszem elkapni a pillanatot, sokszor szoktam mondani, hogy élettolvaj vagyok: ellopom mások életét és továbbgondolom kicsit. Vannak páran, akik szeretnének fülön csípni, de nekik csak annyit tudok mondani, hogy már írom a következő könyvemet, ami

12 hullával kezdődik, pedig nem is vagyok gyilkos.  

A könyved 9 rövid novellában és egy kisregényben vizsgálja azt, hogy milyen is a mai negyvenes nő...

Nem dolgom, hogy megmondjam a tutit, de azt érzem, hogy ez a generáció nincs megfogalmazva.

,,Nem dolgom, hogy megmondjam a tutit, de azt érzem, hogy ez a generáció nincs megfogalmazva"Forrás: Facebook/Urmai Gabriella

A magazinok szerint a negyvenes nő csodálatos a konyhában, a teste még csak harminc éves, vagány és közben félkézzel logisztikázza a családját, profi módon menedzseli a munkáját, vagy éppen túllép egy válóperen. Ez a könnyed cukormáz nagyon legyalulja az énképet, pedig ez az egyik legfontosabb időszak az életünkben: a gyerekeink már elég nagyok, de még szükségük van ránk, miközben ott van a vágy bennünk, hogy főnixmadárként szülessünk újjá. Persze az utóbbi években már sokat fejlődtünk, hiszen 1-2 generációval ezelőtt már unokáztunk ebben az életkorban.

Mostanra viszont az otthonkát magassarkúra cseréltétek, ami a könyvön is látszik, hiszen minden szempontból női könyv lett a Kilépőkártya. Koncepciód volt, hogy a szerkesztőd kivételével csak nők dolgozzanak veled?

Nem tudom, mennyire volt tudatos, de tény, hogy bensőséges hangulatban folyt a munka, hiszen a grafikusom, a tördelő- és olvasószerkesztőm, illetve a borítókép fotósa is nő. A szerkesztőm azonban férfi, mert szükségünk van a férfias energiákra, a férfierőre. Emellett azonban mindannyiunk kell egy kis „énidő" amikor nem vagyunk, anyák, feleségek vagy kollégák. A legtöbb nő ezt a fürdőkádban tudja a legjobban megélni, egy kis habfürdővel, arcpakolással és egy jó könyvvel. És a legtöbben bele is ejtjük a könyvünket a kádba. Ezért vízhatlanok a Kilépőkártya lapjai.

A legtöbb nő fürdőkádban tudja az énidőt a legjobban megélni, egy kis habfürdővel, arcpakolással és egy jó könyvvel"Forrás: Shuttestock "

Ez olyan, mint amikor a férfiak focimeccset néznek?

A férfiak se a meccs alatt élik meg az „énidejüket" hanem amikor bevonulnak a fejükben található „semmi szobába". A nők ebből a szempontból sokkal komplexebbek: a leghétköznapibb dolgoktól kezdve a legmélyebb drámákig igen széles skálán mozognak akár három másodpercen belül az érzéseink. A mi "semmi szobánkban" folyamatosan történik valami.