A hagyományok a kultúránk és az életünk részei, amelyek gyerekkorunktól végigkísérnek bennünket. Sokszor azonban bele sem gondolunk abba, honnan is erednek ezek a szokások, az ünnepekhez kapcsolódó jelképek.

Alig múlt el az advent és a karácsony, máris itt az újabb ünnepkör. A farsang január 6-tól, azaz vízkereszttől hamvazószerdáig tart, és az önfeledt mulatozás, dús lakomázás időszaka. Ekkor veszünk búcsút a téltől, és még utoljára kitomboljuk magunkat a húsvétot felvezető böjti időszak előtt. A gyerekek és felnőttek ilyenkor előszeretettel bújnak vicces vagy éppen rémisztő maskarákba, hogy elijesszék a telet, s köszöntsék a tavaszt.

Nemcsak szokások, hanem jellegzetes ételek is kapcsolódnak a farsanghoz. A legismertebb a fánk, ami februárban egyetlen asztalról sem hiányozhat. Az olajban kisütött kelt tésztának számtalan változata ismert, egy azonban közös mindegyikben, mégpedig az, hogy isteni finomak!

A fánk története hosszú időre nyúlik vissza, ugyanis már az ókori rómaiak és görögök is csemegéztek hasonló édességet. Sokkal közelebbi rokonságban áll a ma ismert fánkkal az arabok egykori nyalánksága, az olajban kisütött kelt tészta, amit elkészülte után édes szirupba mártottak. Európában csak a XV. századtól kezdve lett egyre ismertebb és népszerűbb, ám kezdetben többnyire húsos töltelék került a fánktésztába. Idővel egyre több édes összetevővel gazdagodott, aszalt gyümölcsökkel, lekvárokkal, ma pedig csak a fantáziánk szabhat határt, ha a töltelékről van szó.

A fánk története hosszú időre nyúlik vissza, ugyanis már az ókori rómaiak és görögök is csemegéztek hasonló édességetForrás: Shutterstock

Azt nem tudni, pontosan ki és mikor sütötte meg először a ma ismert szalagos fánkot, de több legenda is él arról, hogyan indult el világhódító útjára.

Az egyik hagyomány szerint egy osztrák pékfeleségnek köszönhető a fánk. Krapfen úr a monda szerint annyira felbosszantotta feleségét, Ceciliát, hogy a mérges asszony felkapta az első dolgot, ami a keze ügyébe került, és megpróbálta hozzávágni az urához. Ez pedig egy darab kelt tészta volt, ami azonban nem Krapfen úr arcán, hanem a férfi mellett a tűzhelyen lévő fazék forró olajba pottyant. Így a bécsiek Cecilia Krapfent tartják a fánk "feltalálójának".  A véletlenül kisült tészta olyan jól sikerült, hogy egyhamar a családi pékség legnépszerűbb terméke lett.

Egyes változatok szerint Krapfen úr már meghalt, özvegyét a türelmetlen vásárlók dühítették fel, és feléjük dobta volna a tésztát, ami a sistergő olajban landolt.

Az egyik hagyomány szerint egy osztrák pékfeleségnek köszönhető a fánkForrás: Shutterstock

Egy másik monda szerint a híres-hírhedt francia királynénak, MarieAntoinette-nek köszönhetjük a fánk gyors elterjedését Európában. Az előkelőség, akárcsak Mátyás király, szeretett álruhába öltözve leereszkedni a nép közé. A farsangi mulatságok pont kapóra jöttek a királyné számára: megszökött az udvari álarcosbálból, és megpróbált elvegyülni a falusi tömegben. Ekkor lett figyelmes az egyik utcai árusra, aki édességeket kínált a mulatozásban kimerült embereknek. A királyné itt kóstolta meg a fánkot, ami annyira ízlett neki, hogy egy egész kosárral vásárolt, a fánksütő mestert pedig a palotába rendelte, hogy ossza meg a receptet a királyi cukrásszal.

Egy másik monda szerint a híres-hírhedt francia királynénak, Marie Antoinette-nek köszönhetjük a fánk gyors elterjedését EurópábanForrás: Collection Roger-Viollet / Roger-Viollet via AFP

Bármelyik verzió legyen is az igaz, a szalagos fánk a farsangi ünnepkör elmaradhatatlan kelléke. A sütés közben kialakuló szalag a néphagyomány szerint karikagyűrűre emlékeztet, így a lányok előszeretettel kedveskedtek ezzel a finomsággal a kiszemeltjüknek. Ha nem is párkeresési céllal, de az ízélményért megéri fánkot sütni. Nem csak farsangkor, de akkor kifejezetten.