Ha röfög a malac - Így ment a férjjóslás nagyanyáink idejében

Az első században élt apostol egyike volt Jézus tizenkét tanítványának. Zarándoklata során hitvitába keveredett egy uralkodóval, ami miatt börtönbe vetették, majd halálra ítélték. A legendák szerint saját kérésére egy átlósan ácsolt, X formájú kereszten halt mártírhalált. Önmagát ugyanis nem tartotta méltónak arra, hogy Jézuséhoz hasonló keresztre feszítsék.

András napja régen sokfelé ünnep volt. Az egyház számára november 30-a azért is fontos, mivel az ezt követő legelső vasárnap az Advent, a lélek ünnepének kezdete. Emellett számos népszokás kapcsolódott ehhez a dátumhoz az évszázadok során. Ezek minden vidéken hasonlóak voltak, és minden praktika, jóslás, mára talán megmosolyogtató szokás egy célt szolgált, mégpedig hogy a fiatalok megtudják, ki lesz a jövendőbelijük.

Kedvelt módszer volt a hallgatózás. Nos, nem olyan értelemben, ahogyan gondolnánk, a leányok és legények ugyanis nem egymás beszélgetéseit fülelték ki. A lányok András-napján megrugdosták a disznóól oldalát. Ha erre nem ébredt fel a disznó, akkor az biztos jele volt annak, hogy a lány még abban az évben férjhez megy. De mi történt akkor, ha felriasztották a jószágot? A dédanyáinknak erre is volt válasza! Ha a zajra az anyakoca röffent először, az özvegyembert jelez, ha viszont a malac visított, akkor derék legény áll a házhoz.

Mit tudott tenni az, akiknél nem volt disznóól? Ő is alkalmazhatta a hallgatózás praktikáját, csak keresnie kellett egy szemétdombot, arra felállnia és hallgatóznia. Mert abból az irányból érkezik majd a kérője, amerről a kutyák ugatnak.

A többnyire titokban, magányosan végzett praktikák sorába tartozik az is, amikor a lányok András-nap estéjén megrázzák a zsúpfedeles házak ereszét. Ha a kötényükbe búza hullik, jómódú legény lesz a férjük, ha rozsmag, akkor szegény emberre számíthatnak. Ha viszont nem csak mag, hanem pondró esik a kötényükbe, akkor már a következő évben anyai örömök elé néznek.

Talán a legismertebb módszer a gombóc vagy derelyefőzés. A lányok ezen a napon papírcsíkokat vágtak, majd mindegyikre különböző fiúneveket írtak, többnyire a kiszemelt vagy falubeli legények keresztneveit. Ezeket derelyébe gyúrták, majd forró vízbe tették mindet és amelyik először a felszínre jött, azt gyorsan kikapták és felbontották. Az rejtette ugyanis leendő férjük nevét.

Szintén a gasztronómiához kapcsolódó szerelmi varázslás volt az András-pogácsa készítése. A lányok három pogácsát sütöttek, mindegyikbe egy-egy férfinevet gyúrtak. A kisült süteményeket a ház küszöbére tették és amelyiket a legkésőbb vitte el a kutya, nos, az mutatta meg leendő férjük nevét.

Nem kellett azonban a konyhában robotolni ahhoz, hogy megtudjuk, ki is lesz életünk szerelme. Az almamag is kiváló jóslóeszköznek számított. András-naphoz közeledve sok almát ettek a lányok, de nagy odafigyeléssel fogyasztották a gyümölcsöt, ugyanis keresték azokat, amelyekben 7 vagy 9 mag van. Ha ilyen almát találtak, akkor a magokat papírba csomagolták, majd november 30-ig megőrizték és este a párnájuk alá tették. A hagyomány szerint ilyenkor álmukban megjelenik leendőbelijük.

A gyakran alkalmazott praktikák közé tartozik az ólomöntés is. A lányok egy régi kulcs lyukán vízbe forró ólmot öntenek, a hirtelen megdermedő ólom formájából pedig megpróbálják kitalálni, milyen foglalkozása lehet leendő férjüknek. Ezt a módszert érdemes lehetett egyéb névjósló varázslatokkal együttesen alkalmazni, hogy még pontosabb leírást kapjanak a férfiakról.

Ha valaki már megtudta jövőbeni férje foglalkozását és nevét is, esetleg arra is választ kapott a zsúptetőről ölébe pottyanó pondróból, hogy gyermekáldás vár rá, nem ártott tudnia, mégis mennyi időt kell várnia az esküvőig. Ehhez volt a legendárium szerint biztos módszer, a koszorúvetés. A lányok szalmakoszorút készítettek, amit megpróbáltak feldobni egy fára. Ahányadik próbálkozásra sikerült, az mutatta meg, mennyi év múlva mennek férjhez.

A leányok mellett a legények is kíváncsiak voltak, ki lesz a választottjuk. Számukra nem sok jóslási praktika állt rendelkezésre, de ezzel az eggyel is kétségtelen, hogy lefoglalták magukat. A módszer a következő: fogtak 13 cédulát, felírtak rá lányneveket, majd ezekből találomra minden nap eldobtak egyet Luca napjáig, azaz december 13-ig. Az utolsónak maradt papíron volt leendő menyasszonyuk neve.

Ti próbáltátok már valamelyik módszert? Esetleg működött is?