Már jó ideje úgy tűnik, hogy kifelé lábalunk a koronavírus-járványból, és bízzunk benne, hogy ez már így is marad. Az elmúlt két év mindenkiben vitathatatlanul nyomot hagyott, hiszen egyikünk sem tapasztalt még ehhez fogható helyzetet, főként nem ilyen hosszú időn keresztül.

Meg kellett küzdenünk a gyásszal, a bizonytalansággal, a bezártsággal, sokaknak a magánnyal, az elszigetelődéssel. Rengeteg embernek vált bizonytalanná a megélhetése, a lakhatása és valójában az egész élete. A feladat nem volt könnyű, mivel az első kézből szerzett tapasztalatok híján szinte teljesen kapaszkodók nélkül maradtunk.

Azonban nem ez volt az első világjárvány az emberiség történetében, és végül mindegyiken sikeresen túljutottunk. Hogy korábban milyen vírusok tizedelték meg az embereket, és végül hogyan sikerült ezeket megállítani, a cikkből kiderül.

Justinianusi pestisjárvány - nem maradt senki, aki meghalhatott volna

A történelem három leghalálosabb járványát egyetlen baktériumnak köszönhetjük, mégpedig a Yersinia pestisnek. A betegség hordozói vadon élő rágcsálók voltak, róluk terjedt át az emberre a halálos kór.

A justinianusi pestisjárvány i. u. 541-ben tört be Konstantinápolyba, a Bizánci Birodalom fővárosában. A betegség az Egyiptomból a Földközi-tengeren keresztül közlekedő kereskedőhajókon lévő patkányok bolháinak révén terjedt el Európában.

A pestis megtizedelte Konstantinápolyt, majd futótűzként terjedt el Európában, Ázsiában, Észak-Afrikában és Arábiában. A becslések szerint nagyjából 50 millió áldozatot követelt, a világ lakosságának nagyjából felét.

Pestisjárvány allegorikus ábrázolásaForrás: AFP

Mivel akkoriban az emberek egyáltalán nem tudtak küzdeni a járvány ellen, az egyetlen opció az volt, hogy megpróbálták elkerülni a már megbetegedett társaikat. A pandémia végét illetően jelenleg úgy gondolják, hogy azok maradtak életben, akik valamilyen csoda folytán elkapták a betegséget, majd kigyógyultak belőle, ezáltal immunissá váltak rá.

A fekete halál - a karantén bevezetése

A pestis ezt követően 1347-ben, 800 évvel később jelent meg újra, és négy év alatt 25 millió emberrel végzett. Bár vannak történészek, akik 25 helyett inkább 200 millióra becsülik a halálos áldozatok számát.

Az 1348-as pestis FirenzébenForrás: Leemage via AFP/©Costa/Leemage/Costa

Ebben az időben az embereknek még igencsak kevés tudása volt a járványok kezeléséről, azonban egy idő után felfedezték, hogy a terjedésnek köze van az emberek közelségéhez. Ezen logika mentén elindulva pedig a Velence fennhatósága alá tartozó Ragusa kikötőváros tisztviselői úgy döntöttek, hogy a behajózó tengerészeket elzárják egy időre. Mindaddig, amíg be nem bizonyosodik, hogy nem fertőződtek meg pestissel.

A karantén ideje első körben harminc nap volt, ezt később felemelték negyvenre. Érdekesség, hogy a "karantén" szó pont az olasz "negyven" szóból ered, ami a "quaranta", és a fekete halál pusztítása alatt kezdett elterjedni máshol is.

A londoni pestisjárvány - elzárták a betegeket

Londonban 1348 és 1665 között nagyjából negyven pestisjárvány tört ki, mintha képtelenek lettek volna elszakadni a kórtól. Anglia csupán az 1500-as évek elején lépett igazán a tettek mezejére, amikor bevezették az első törvényeket a betegek elkülönítésére. A pestisjárvány sújtotta otthonokat megjelölték, ha pedig valakinek fertőzött családtagjai voltak, egy fehér rudat kellett magukkal vinniük, ha emberek közé mentek. Mivel úgy gondolták, hogy a kutyák és a macskák terjesztik a betegséget, több százezer állatot mészároltak le.

A nagy londoni pestisjárványForrás: Wellcome Library no. 6918i (CC–BY 4.0) / E.Evans

 Végül 1665-ben volt az egyik legsúlyosabb járványhullám Londonban, amikor kerek hét hónap alatt százezer londoni halt bele a pestisbe. Hogy megfékezzék a járványt, minden nyilvános szórakozást betiltottak, a betegeket pedig, ha kellett, erőszakkal zárták be otthonaikba - és mint ma már tudjuk, a módszer hatásosnak bizonyult.

Éjszakai tömegsír megtöltése a londoni pestisjárvány idején, 1665 körülForrás: HIP/ Northfoto/(C) Worldwide Rights/Northfoto/Oxford Scientific Library

Himlő - feltalálták a védőoltást

A himlő évszázadokon át szedte áldozatait Európában, Ázsiában és Arábiában, átlagosan tíz fertőzöttből három halt bele. Amikor azonban megtörtént Amerika felfedezése, az európai felfedezők átadták a himlőt az őslakosoknak, akiknek semmilyen természetes immunitásuk nem volt betegséggel szemben. Az őslakosok 90-95 százalékát pusztította ki a himlő, ami valljuk be, iszonyatosan sok.

Edward Jenner orvos volt az oltás úttörője; a metszeten a 8 éves James Phipps vakcinázása, hogy immunitást szerezzen a himlő ellen, 1796.Forrás: Shutterstock

A XVIII. század végén egy Edward Jenner nevű brit orvos rájött, hogy azok a tehenészlányok, akik megbetegedtek a tehénhimlővel, immunissá váltak a kórral szemben. Jenner így gondolt egyet, és beoltotta kertésze 8 éves fiát tehénhimlővel, aki így ténylegesen immunissá vált a komolyabb betegségre - így a himlő lett az első olyan vírusjárvány, amelynek védőoltás segítségével vetettek véget.