A haszid nők világa: más választ nekik férjet, és azt is megszabják, mikor, és milyen pózban szeretkezhetnek

A haszid zsidók történelme 1944-ig nyúlik vissza. Rudolph Kastner alkut kötött az egyik zsidók deportálásával megbízott náci alezredessel, hogy az egyik vonatot nem Auschwitzba, hanem a semleges Svájcba irányítják. Ezen a vonaton utazott Teitelbaum Joel is, a szatmárnémeti rabbi, és rajta kívül mintegy 1700 fő, plusz 200 regisztrálatlan kisgyermek.

Joel 1946-ban New Yorkban, Észak-Brooklynban telepedett le, a zsidó közösség megválasztotta rabbinak, és az egyre növekvő közösségnek egy új helyet kellett keresni. 1977-ben Monroe városába mentek, ami azért volt tökéletes helyszín a letelepedésre, mert messze van a külvilág káros hatásaitól és az erkölcstelenségtől, mégis közel van a nyüzsgő New Yorkhoz. Teitelbaum rabbit 14 szatmári család követte, majd a várost átnevezte Kiryas Joelnek.

A városban ma már több mint harmincezren laknak, és a lakói még ma is az egykori szatmári haszid zsidóság életmódját folytatják. Természetesen nemcsak Kiryas Joelben (Monroeban) élnek haszidok, de Manhattanben és Brooklynban is szép számmal vannak.

A haszid szó a héber heszedből ered, aminek a jelentése jámborság, kegyelem, hű szeretet. A haszidok nem akarnak betagozódni a társadalomba, és a vallás mellett a hagyományőrzést tartják a legfontosabbnak.

18-19 évesen megházasodnak, és 6-8 gyermekes családokat alapítanak, de nem ritka, hogy a családban ennél több gyermek van. Külsejük is eltér a ma "átlagosnak" nevezhetőtől: a férfiak strájmlit (szőrmekalapot) és hosszú, fekete kaftánt viselnek, pajeszukat hosszúra növesztik, a nők pedig hosszú, térdet eltakaró szoknyában járnak, fejüket kalappal vagy kendővel fedik be.

A nők sokszor a házasság után leborotválják a hajukat, és parókát hordanak. A magyarázat egyszerű: a haszidok a szabadon lévő hajat a meztelenség egyik formájának tekintik.

Akkor kezdett el érdekelni a haszidok közössége, amikor a Netflixen megjelent az Unortodox – A másik út című könyvből készült sorozat, ami bemutatja ezt a zárt világot, és azt, hogy lehet innen kiszabadulni. A történet főszereplője a williamsburgi haszid közösségben született, de ma már Berlinben él.

Az ő önéletrajzi kiönyvéből, és az ezt feldolgozó sorozatból derül ki, hogy a haszid lányoknak olyan életük van, mint a 200 évvel ezelőtt élő nőknek, így érthető, hogy van, aki szabadulni akar.

A lányok legfeljebb 18 éves korukig tanulhatnak, majd egyetlen feladatuk van, hogy férjhez menjenek, és gyermekeket szüljenek. Természetesen nem akárkinek, ugyanis a szüleik választják ki egy házasságközvetítő segítségével a megfelelő férj- és apajelöltet. A fiatalok csupán egyszer találkozhatnak, az egész családnak akkor is jelen kell lennie.

A haszid lányok nemi életére is szigorú szabályok vonatkoznak. Amíg a lányok menstruálnak, külön kell aludniuk a férjüktől, és nem érintkezhetnek velük.

Ezután szabad az együtt alvás és a nemi érintkezés, ám nem akárhogy: meg van határozva, hogy mely napokon, és milyen pózban történjen az aktus.

A cél nem az élvezet, hanem a lehető legtöbb utód nemzése, és hogy pótolják a holokauszt zsidó áldozatait.

A sorozatban elhangzik, hogy a férfi van felül, a nő alul (misszionárius póz), és péntekenként kell együtt lenniük, ha a nő tiszta. Nemcsak a szeretkezésnek vannak ilyen szigorú szabályai, a haszidoknál nem szokás sem puszit adni, sem ölelkezni.

A gyermektelen nőnek nincs szava a közösségben; ha pedig már házas, teljesen alá kell rendelnie magát a férjének és a gyermekeinek. Egy haszid nő feladata a férj kiszolgálása és a gyerekszülés. Utóbbi minél előbb, hogy értékes legyen a társadalom számára.

A nőkkel szemben a férfiaknak az a legfőbb feladata, hogy tanulmányozzák a Tórát, és ezt egész életükben odaadóan folytassák.

A haszidok nem használják a XXI. századi technikai vívmányokat sem. Olyannyira nem, hogy nincs náluk sem tévé, sem számítógép, sem okostelefon, és kizárólag nyomógombos mobilon tarthatják egymással a kapcsolatot. A sorozatban van egy jelenet, ami tökéletesen rávilágít arra, mennyire másként élnek, amikor a főszereplő Esther férje, Yank keresi a feleségét Berlinben, és azt kérdezgeti, hogy ha az okostelefon mindent tud, és van rajta internet, azt miért nem tudja, hol van Esthy?

Természetesen butaság lenne csak a könyv, vagy a sorozat alapján beskatulyázni a haszidokat, de jó tudni, hogy a williamsburgi haszidok milyen szellemiségben élik az életüket.

Ha érdekelnek más népek kultúrái, olvasd el az afrikai himbákról,vagy a Lugu-tó partján élő moszuókról szóló cikkünket.