II. Erzsébet királynő temetését elképesztő gondossággal tervezték meg, minden apró részletnek jelentősége volt.
A királyi család nőtagjainak ékszerválasztása sem volt véletlen, és a királynő koporsóját díszítő virágokkal sem volt ez másként. A növények a királyi család három rezdenciájáról származnak, a Buckingham-palota, a Clarence-ház és a Highgrove-ház kertjében nőttek.
A virágokat maga Károly válogatta össze, minden szál érzelmi jelentőséggel bír. Az új király kifejezett kérése volt, hogy kerüljön a koszorúba abból a mirtuszból is, aminek virágaiból már Erzsébet királynő 1947-es esküvői csokrába is kötöttek. A mirtusz az erős és hosszan tartó házasság jelképe, amiből a királynőnek és Fülöp hercegnek ki is jutott. Került a koszorúba egy angol tölgy lombjából is, ami az erős szeretetet jelképezi, valamint rozmaring, ami a hűséget és az emlékezést szimbolizálja.
A koszorú arany, rózsaszín, bordó, lila és fehér árnyalataiban a királyi család színei jelentek meg: a fehér a tisztaság, az arany a gazdagság, a lila a nemesség, a kék pedig kegyesség jele.