A főváros egyik legfontosabb csomópontja most kapott új arculatot, aminek révén végre igazi térré tudott válni. Korábban sosem volt teljesen az: a történetét felelevenítve el is meséljük, hogy miért, és hogy miként kapta épp ezt a nevet.

A frissen felújított Blaha Lujza tér a főváros egyik legforgalmasabb csomópontja, furcsa módon mégis csak alig egy évszázada létezik. Ez úgy fordulhatott elő, hogy a Blaha nem egy klasszikus tér, hanem két forgalmas út elágazásánál jött létre: csak 1919-ben kapott önálló nevet és közterületi státuszt. Sőt, igazán csak most, a felújítással és a belső úttest, valamint a parkolók felszámolásával vált klasszikus szerkezetű térré.

Pest városa évszázadokon át a mai Kiskörút vonalán húzódó falakon belül létezett, az ezeken kívüli területek felhasználása és benépesülése pedig először a mai Józsefváros irányába indult el, azaz itt kezdődött meg a külvárosok kialakulása, melyekből később aztán az új kerületek is lettek. A 18. század elejéig ez még főleg kerteket és szántóföldeket jelentett, és még olyannyira vadregényes vidéknek számított, hogy itt húzódott például a Rákos-árok is egy benne csobogó patakkal, körülbelül a mai Blaha Lujza tér-Rökk Szilárd utca-Mária utca-Boráros tér nyomvonalon. A 18. század folyamán aztán egyre inkább lakóházak, templomok, majd kiépülő utcák váltották fel a mezőgazdasági hasznosítású birtokokat. A lakóházak eleinte főként földszintes agyagházak voltak, melyeket aztán az 1838-as nagy árvíz szinte teljesen elpusztított. Ezután indult el az az újjáépítés, aminek révén a környék a mai arculatának nagy részét elnyerte, beleértve a millennium környékén kiépülő Nagykörutat.

Forrás: Wikipedia

Két fontos útvonal persze már a kezdetektől húzódott itt. Az egyik a mai Rákóczi út nyomvonalán haladt, és a mai Kerepesi útban folytatódott. Sőt, akkoriban Kerepesi (ország)útnak hívták a teljes szakaszát, és a nevének megfelelően az olyan Gödöllői-dombságban fekvő települések felé vezetett, mint Kerepes. A másik út a mai Népszínház utca nyomvonalán haladt, és a 18. században még Keresztúri országútnak hívták, mert itt vezetett Pest városából az út az akkor még külön településre, Rákoskeresztúrra. Később Baromvásár utca, Sertéskereskedő utca és Hentes utca neveken is futott, attól függően, hogy jellemzően épp milyen vásárokat tartottak azokban az évtizedekben a mai II. János Pál pápa tér területén, majd később a mai Teleki téren található vásártereken.

Ahol ez a két útvonal elágazott egymásból, ott jött létre a Blaha Lujza tér, de már csak azért sem tekintették sokáig önálló térnek, mert nem állt üresen még az a háromszögnyi terület sem, mint most. A közepén ugyanis ott állt maga a Nemzeti Színház 1875 és 1965 között. Az épület eredetileg azzal a céllal épült, hogy a világvárossá váló Budapestre egyre nagyobb arányban beköltöző vidéki lakosság színháza legyen, ekkor még a Népszínház nevet viselte. Ez a funkciója azonban gyorsan érvényét vesztette, és az addig az Astorián álló Nemzeti Színház az épületének állagromlása, majd lebontása után ide költözött át. 1908-tól tehát a Nemzeti Színház működött az épületben, ami a József körút és a Rákóczi út sarkán állt, lényegében elfoglalva a Blaha Lujza tér mai területét. A színház épületét 1965-ben robbantották fel a kettes metró építésével és a felújítás túl magas költségeivel magyarázva.

A Népszínház adta természetesen a Népszínház utca nevét, mely utcában a számozás 4-essel kezdődik, ugyanis korábban maga a színház viselte a 2-es házszámot, a Corvin áruház pedig az 1-est, a mellette álló Sajtóház pedig a 3-ast. Azaz a Népszínház utca akkoriban még a mai Márkus Emília utcától indult el, hisz maga a Blaha Lujza tér mint közterület nem is létezett – azt csak a nemzet színésznőjének idős korában, 1919-ben hozták létre, lényegében a Népszínház utca Nagykörúton belüli szakaszából, illetve annak a Rákóczi úttal bezárt kis háromszög területéből. 1919-ben a nemzet nagy színésznője, a színpadtól ekkor már néhány éve visszavonult Blaha Lujza tiszteletére tehát egy új tér született meg. És hogy miért pont itt? Mert a nagy színésznő lakhelye az egyik sarki házban volt található, így élete utolsó éveiben Blaha Lujza az erkélyéről egy olyan térre láthatott rá, amely már akkor az ő nevét viselte.